The day of poetry

105 éve született József Attila. Boldog költészet-napot!

Gyermekké tettél. Hiába növesztett

harminc csikorgó télen át a kín.

Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.

Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét

s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.

Az éveket, mik sorsom összetörték,

reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.

Ostoba vagyok - foglalkozz velem.

Hiányod átjár, mint huzat a házon.

Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.

Meghallgattál és elakadt szavam.

tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;

hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -

magamba bujtam volna, nem lehet -

alattam kő és üresség fölöttem.

Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,

kinek szeméből mégis könny ered.

Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén

nagyon meg tudtam szeretni veled.

Today 105 years ago, József Attila was born. Today we are celebrating the day of poetry. To my great joy, I managed to find some English translations, here are the links. (This poem above is titled You made me a child, but I don't think this is among those listed below. However, Ode is one of my top favourites, there's a link to that one.)

http://visegrad.typotex.hu/index.php?page=work&auth_id=127&work_id=508&tran_id=937

http://www.mathstat.dal.ca/~lukacs/ja/poems2/jozsef-eng.htm

Wicked

Most fejeztem be ezt a könyvet, magyarul úgy szól, hogy "A boszorkány - a Gonosz Nyugati Boszorkány élete és kora". Akinek még nem rémlik, ez a boszorkány Elfaba, a zöld bőrű gonosz az Óz a csalók csalója c. műből (öö.. vagy csodák csodája..? neeeem..). A képet egy nagy plakáton láttam meg a Deák téren, és mikor kicsit utánanéztem az interneten, tudtam, hogy el kell olvasnom ezt a könyvet. Mindig is érdekelt, hogy hogyan látja egy gonosz mostoha vagy boszorkány a helyzetet, mi ugyanis valahogy mindig a királylány vagy szegény legkisebb fiú szemszögéből olvasunk mesét, és mikor ezek a gonosz lények megbűnhődnek, végre helyreáll az erkölcsi rendünk. De valóban így van ez helyén? Vajon a Hamupipőke mostohája nem azért küzd-e, amiért minden anya küzdene, nevezetesen hogy a saját édes lányai érvényesüljenek a mostohalányával szemben?

Valószínűleg magát az Ózt is újra kellene olvasnom, hogy tényleg lássam mindkét oldalát történetnek (néhány apró részlet kiesett), de érdekes felvetésnek találom, hogy a varázsló Ózban tulajdonképpen kegyetlen diktátor, aki minden erejével igyekszik elnyomni az Állatokat (az Állatok az állatokkal szemben beszélő, érző lények, akiket a varázsló az állatokkal kíván egy osztályba sorolni). Célja elérése érdekében az erőszaktól sem riad vissza, ebben a Vihargárda van a segítségére. Igazság szerint ezeket olvasva ilyen Rákosi-rendszer utánérzésem támadt. A könyv egyébként más érdekes kérdéseket is felvet lélek létezéséről, illetve a vallás szerepéről az ember életében.

Ugyanakkor a szöveg borzasztó, gyakorlatilag olvashatatlan. Szerintem a fordítás is pocsék, de gondolom az eredeti szöveg sem lehet túl különböző, ha csak ezt tudták kihozni belőle. A rengeteg mélyen szántó kérdés és felvetés nem kerül megválaszolásra, a karakterekben sokkal több van, mint amennyit a szerző elárul. Hiába szólt a történet Elfabáról mintegy 400 oldalon keresztül, ahogy haladtam előre, a személyisége egyre távolabb került. A viselkedése egyre kevésbé volt megmagyarázható, a lélekrajzok pedig végig kicsit gyengécskére sikerültek, szerintem. A könyv befejeztével is csak valami frusztráció és komorság maradt bennem - tény, hogy ez a könyv végig nagyon komor. Szerintem egy jó 10 évnyi munka hiányzik még belőle, hogy kis remekmű legyen - az is elképzelhető, hogy 400 helyett 800 oldalas lenne, de megérné.

(Úgyamúgy Londonban már kasszasiker az ebből készült musical, kíváncsi vagyok, eljut-e egyszer hozzánk is...)