London report no. 2

Reggel 8, nagy joves-menes a szobaban. Nem is nagy baj, ha mar az ember ilyen messzire jon, nem aludni akar. Meg pizsamaban, felfedezokorutra indultam a pinceben (ugyanis a szobak odalent voltak), megkerestem a budit meg a zuhanyozot. Mindketto "megfelelt" osztalyzatot kapott, es nem kis meglepetesemre meg a zuhanyozoban sem volt dugo, leven vagy 50 zuhanyfulke (fuggonnyel). A reggelit illetoen nem voltak nagy remenyeim es ez be is jott. Toast, valami trutymo, amit ok ugyan lekvarnak neveznek, de szerintem vizen, liszten, nemi cukron es piros szinezeken kivul nem sok minden volt benne, tovabba corn flakes, tej, tea es egy ujabb meghatarozhatatlan folyadek, ami kave nevre hallgat.
Fel 10re mar a metronal voltunk. A megallo mintegy 3 perc gyalog es fel perc futasnyira volt, abszolut tokeletes helyen (Russel Square megallohely, Piccadily line, akinek ez mond valamit). Ugyan a Westminster Abbey fele indultunk, a helyszinen Babamnak is leesett, hogy NEM vasarnap van, ugyhogy istentiszteletre nem megyunk - jo turista modjara ugyanis kieszeltuk, hogy majd a "service"-re megyunk, mi aztan nem fizetunk a bemenetert. Baba azonban, mikor elozoleg az interneten vizsgalodott, meg volt gyozodve, hogy aznap vasarnap van. Ez ugyan egy picit uresjarat volt, de hat annyi baj legyen. Kis tanakodas utan ugy dontottunk, hogy korulnezunk a National Theatre kornyeken, kinezzuk a muveszbejarot meg hasonlok. A Nemzeti a Westminstertol kb 20 perc setanyira van, az ember atsetal a hidon, el a London Eye alatt. Maga az epulet egy nagy beton hodaly, de a het vegere a masodik otthonunkka valt, ugyhogy nagyon megszerettuk :)
Elso utunk a Theatre Shop-ba vezetett, nagy boldogsagunkra RENGETEG Helen-holmit kinaltak fel. Be is vasaroltuk azonnal az osszes letezo Phedre (Phaedra) anyagot. Akinek eddig meg nem esett le: Helen Mirren, Dame of the Brittish Empire Racine Phaedrajanak foszerepeben tundokol iden nyaron a National Theatre-ben. Szoval, a shop utan tovabbi felfedezesek kovetkeztek, mint pl. Stage Door, stb, de mindennek keves eredmenye volt, leven de. 11 orakor nem sok minden tortenik odabenn.
Tovabballtunk hat, a National Gallery-be, ami nekem az elozo kirandulaskor kiesett ido hianyaban. Hat kepek... Sok szep, de egy ido utan az ember szeme elott mar osszefolynak a dolgok, ugyhogy nem is mentunk teljesen vegig. Arnolfini hazaspar, Van Gog, egyebek. Itt koltottuk el szereny ebedunket is. Kicsit faradtan - es kellokeppen stresszben az elottunk allo szindarab es talalkozas miatt - tovabb leptunk a Victoria & Albert Museumba, na hat az egy csucs. Az egyetlen sajnalatos dolog az volt, hogy 6.30kor zartak es nekunk csak egy orank maradt arra, hogy korbeszaladjunk, de ezt mindenkinek javaslom, aki Londonba latogat. Isteni gyujtemeny ruhakkal es hangszerekkel, gyakorlatilag minden korbol, es a legjobb az, hogy foglalkoztatjak is a nepet. Ez azt jelenti, hogy felprobalhatod a krinolint, belenyulhatsz a pancelkesztyube, szoval sajat magadon tapasztalhatod, hogy milyen is volt akkor. A kedvencem Erzsebet kiralyno (jovoben feltehetoen csak Beth-kent fogom emlegetni az oreglanyt) virginalja volt, aminek a hangjat meg is lehetett hallgatni (na nem mi jatszottunk rajta, persze).
Mire a V&A zart, en mar majdnem osszerogytam a faradsagtol, es Baba labat is kiette a cipo, ugyhogy haza indultunk. Otthon a szoba ures volt, kis olvasasba fogtunk. Fel ora sem telt el, mikor Baba egyszer csak hangosan kezdett olvasni a Nemzeti programfuzetebol: "Az eloadasokra 5 fontert allojeggyel is be lehet menni. Milyen nap van ma? A, igen, szoval ma 8tol van eloadas. Hany ora is van? 7. 15. Na akkor indulas" Azt hiszem bekerulhetunk a Guinnes rekordok konyvebe, ha azt mondom, hogy a Russel Square-tol 20 perc alatt a National jegypenztarahoz ertunk. Mivel nemi indulas elotti keszulodes is szukseges volt (tavcso, legyezo), igy pont 4 perccel 8 elott erkeztunk, es 2 perc mulva mar a Lyttelton Theatre kakasulojen alldigaltunk. Felreertesek elkerulese vegett: a NT-ben 3 szinhaz kap helyet, igy egyszerre 3 eloadast tudnak tartani. Az Olivier, a Lyttelton (amiben a Phedre fut) es meg egy, amit elfelejtettem.
Szoval Phedre: jajjj, gyerkocok, HIHETETLEN volt!!! Tokeletesen ertheto angolsag, Helen gyakorlatilag csak oltozni lep le a szinpadrol, de az egesz produkcio isteni. Eloadas utan egyfajta transzban acsorogtunk a Stage Door elott. Mivel a taxizas nem olcso mulatsag, ugy dontottunk, hogy max 11ig varunk, es addig semmi sem tortent. Illetve, mondhatjuk, hogy osszeismerkedtunk a kesobb "dragon-lady"-nek nevezett portas holggyel, aki roppant kimerten es baratsagtalanul kozolte a kint varakozo nepseggel (nem mi voltunk az egyetlenek ugyanis), hogy Helen a melygarazson keresztul tavozott. Hat igen, kellemetlen dolog ez a melygarazs, hat meg az, hogy mennyi kijarat van azon a nyamvadt epuleten...
Talan egy picit csalodottan, de azert boldogan bujtunk agyba, hogy egy ujabb nagyon rovid ejszakat toltsunk a pinceben.