London report no. 3

Ismet korai keles. A szokasos reggeli rutin utan meg remenykedtem abban, hogy esetleg a reggeli nem minden nap ugyanaz, es hogy talan elkerulhetem a lekvart, de tevedtem. Hala az egnek elozo nap egy adag szalamival gazdagabbak lettunk, ugyhogy a lekvart megis megusztam, de azert kiralyi reggelinek megsem volt nevezheto a dolog.
Aznap a delutani eloadasra volt jegyunk, ezuttal nem allojegy, meg marciusban foglaltuk, ugyhogy a delelott szabad volt. A Temze deli partjan indultunk hat setara, atsetaltunk Southwark Bridge-en, majd jobbra fordulva a Globe Theatre-hez ertunk. Mar elore kineztunk egy darabot, amit a kirandulas legvegere terveztunk, ugyhogy ha mar ott voltunk, megvettuk a jegyeket. Ismet smucig turista modjara allojegyeket, Euripides Helen c. komediajara. Stilusos, nem igaz? Shakespeare Globe-jaban gorog darabot nezni... Egyebkent eleg Euripides-hangulatban voltunk, ugyanis igaz, hogy a Phaedrat Racine irta, de az eredeti tortenetet Euripides jegyezte le Hyppolitos cimmel (aki nem hiszi, jarjon utana).
Mivel a National fele a Tate Modern pont utba esett, beugrottunk oda is. Gondolom sokaknak nem lesz meglepi, ha azt mondom, hogy nekem ez nagyobb elmeny volt, mint a Nat. Gal. Nagyon szeretem a modern kepeket, es a legtobbjukkel eddig meg nem talalkoztam, ugyhogy igazi kis cult kirandulas volt ez. Az epulet eleg nagy, de eltevedni nagyon nem lehet, van terkep meg a security is roppant segitokesz. Jol emlekszem, hogy ez volt regen a Pink Floyd gyar? Csak ahogy ott jartunk, beugrott, de lehet, hogy tevedek... tudom, hogy valami kiallitohazat csinaltak belole...
Na ne mondjam, kepek ide vagy oda, azert Helen (Mirren, nem Euripides :)) ott lebegett a levegoben, ugyhogy fel 2 korul mar a National korul lezengtunk. Nagy oromomre megint nem mi voltunk az egyetlenek es hamarosan baratsagba is keveredtunk egy ausztral leanyzoval. Masok is varakoztak ott, de nem mindenki olyan szoialis, mint egyesek :) Ne mondjam, Helen neni ismet kocsival jott, es nekem mar kezdett gyanus lenni, hogy erdemes-e a Stage Door felirat alatt alldigalni (kesobb uldogelni). Aztan elerkezett a 3 ora, ugyhogy bemasztunk a helyunkre, ami meglepoen jo helyen volt. Igaz, nem a foldszinten, hanem az emeleten, de az elso sorban, majdnem kozepen. Nagy elmeny volt, Helen vegre nem bolha meretu volt, mondhatnam meg a pici rancokat is lattuk a tavcsovel. Bizony, ez a szinhaz nem tul nagy, ugyhogy a mi helyunk egeszen kivalo volt. Legnagyobb meglepetesemre 2 magyar lany ult mellettem, akikrol kiderult, hogy szinten eleg Helen-buzik, de azert annyira talan nem, mint Babelda. Kesobb a Stage Door kornyeken lattam oket, de nem voltak tul kitartoak.
A darab utan egy kellokeppen "miserable" 2 ora kovetkezett. Kozvetlen a darab utan meg talalkoztunk az ausztral lanykaval, meg egy angol nenikevel is osszehaverkodtunk, Dominic Cooper-rol mar ne is beszeljunk (DC Hyppolitos-t alakitja, leginkabb a Mamma Mia . filmbol ismerhetitek), meg persze egy imadnivalo angol securityrol... A dragon-lady-vel is megint nemi baratsagtalan kapcsolatba kerultunk, de a security megnyugtatott, hogy a banya mindenkivel ilyen "harsh". A vegen nagyon kezdtem unni a dolgot, haragudtam is az oreglanyra, amiert igy megvarakoztatja a nepet. Ja, uzenetet is kuldtunk neki, ugyanis a cast osszes tobbi tagja hasznalta az ajtot, ugyhogy az egyiket elcsiptuk, hogy szoljon mar be a primadonnanak, hogy varakoznak ra. De nem tortent semmi, hacsak az nem, hogy elert minket a londoni idojaras, esett az eso, es fagyos hideg volt. Mire az esti eloadas kezdodott, mar a National Cafe-ban ucsorogtunk, vegre egy normalis teat szurcsolgetve.
Ugy dontottunk, hogy Helen kap meg egy utolso eselyt, aztan ha most nem futunk ossze, akkor "you can kiss my ass, goodbye". A National Theatre-t ugy kell elkepzelni, hogy a szinhazakon kivul van egy nagy elotere, ahol kisebb koncerteket tartanak, sofak vannak kirakva, az emberek kavezgatnak es beszelgetnek, ugyhogy tovabbi 2 orat (amig az esti eloadas tartott) ucsorogtunk egy zold kanapen. Ezalatt az ido alatt meg egy baratot szereztunk, egy masik biztonsagi ort, aki mar az elozo naprol ismert bennunket, es beszedbe elegyedtunk vele. O aztan megjegyezte, hogy Helen altalaban ezt es ezt a lepcsot hasznalja, ugyhogy ha mindenkepp latni szeretnenk, akkor itt es itt nezelodjunk "de persze az is lehet, hogy ma nem ezt fogja hasznalni". Nana. Verszemet kaptunk az otlettol, ugyhogy annak a bizonyos lepcsonek az aljan uldogeltunk mar 10kor, mikor vege lett az eloadasnak. Es ami kesik nem mulik, mintegy 40 percnyi turelmetlen varakozas utan egyszercsak elslisszolt melletunk egy alak kek ruhaban, piros taskaval, es ahogy a forduloba ert, meglattam a profiljat. Na azt az orrot 1000 kozul is fel lehet ismerni. En legalabbis biztos, hogy felismerem. De sajnos a hangomat teljesen elvesztettem, ugyhogy csak arra futotta, hogy a Babat bokdossem, aki hala az egnek kicsit tobb lelekjelenlettel rendelkezett, es egy "Excuse me"-val megallitotta Helen nenit. "Sorry, I'm going" mondta o. De Baba addig addig mondta, hogy csak megallt, ugyhogy elgagyoghttuk, hogy "happy belated birthday" meg hogy egy kis aprosagot is hoztunk neki (errol majd kicsit kesobb kuldok kepet, naggggyon poen dolog...) erre o "aaah, you are the girls from Hungary, right?" Hat ja. Right... szoval tudtad, hogy itt vagyunk, ven banya. Nem okozott lelki furdalast kozolni vele, hogy ropke 9 orat vartunk arra, hogy lassuk. Ezen azert kicsit fennakadt, szerintem, mondta hogy jaj de sajnalja, meg kezet fogott velunk (2szer is!), ugyhogy kozelrol is megszemlelhettuk azt a nagyon cool tetkot ott a bal kezen (amit egyszer indianok tetovaltak ra, amikor reszeg volt... hihi) es vegul suru "thank you"-k kozepette tavozott. huuuuu... na a "side effect"-ekrol inkabb nem kozlok informaciokat, mivel mar igy is mindenki bolondnak nez, ugyhogy nem erositem itt a hatast. juuuuuuuuuuuj, azert nagggyon durva volt, nem hittem volna, hogy ez valaha is bekovetkezik, foleg az elozo nap esemenyei utan. Gondolom igy, hogy ennyire nehezkesen ment, meg nagyobb elmeny volt. Oriasi vigyorral a szankon, remego terdekkel masztunk el a mteroig, el a muveszbejaro elott, kajanul nevetve az ott varakozokon. Azt hiszem a 100 wattos vigyort meg az agyban sem lehetett letorolni a szamrol.

Aki esetleg nem kepes felfogni, hogy miert irok ennyit Helenrol meg a Phedre-rol, vagy hogy miert neztuk meg a darabot vegul 3szor (meg a kov. nap is) annak ajanlom az alabbi videot megtekintesre. Epidaurosban is eloadtak, es valami nagyon jo fej rajongo keszitett nehany kaloz felvetelt. Ime: