London report no. 4

Elnezest a kiesesert, az az esemeny akadalyozott meg az irasban, hogy 20 eves lettem. Szoval akkor folyt. kov.:
Vasarnap, ezuttal reggel 10. Ugy tunik, hogy semmilyen koltozkodes, augyudorges, es mas hostel-zajok nem akadalyoztak meg abban, hogy ezuttal elaludjuk a Westminster-beli istentiszteletet. Ha jol emlekszem 10re kellett volna odaerni, ehelyett akkor nyitottuk ki a csipainkat. A vegzet valoszinuleg nem akarta, hogy ellatogassunk oda. Nagy nehezen vegre osszekaszmolodtunk - es ha meg nem lett volna eleg a festmenyekbol - a National Portrait Gallery-ben kotottunk ki. Persze az egeszet nem jartuk vegig, oriasi, es persze csak akkor van ertelme, ha az ember tudja is, hogy kiket lat. En mar tavaly jartam ott, akkor a Tudorokat meg a kortarsakat neztem vegig. Most is a Tudorokkal kezdtunk es nagy elegtetel volt, hogy 1-2 fazon kivetelevel gyakorlatilag mindenkit tudtunk, hogy kicsoda. Nagyon fess nepek voltak azok akkoriban, meg akkor is, ha a kiralynojuk hagyott nemi kivannivalot maga utan (az orra merete tekinteteben legalabbis mindenkeppen). A Tudorok utan probaltunk sorban haladni, de nekem kicsit osszefolytak a dolgok megint, pontosabban a Tudorok es a Gyorgyok kozott halvany gozom sincs, hogy mi tortent. Utana viszont megint elegge kepben voltunk, az irokat es gondolkodokat illtoen legalabbis. Sajnos valahol a 19. szazad kozepen lejart a rendelkezesre allo indonk (ez csak annyit jelent, hogy keson erkeztunk az alomkor miatt es mas programunk is volt, az ember addig marad odabent, ameddig kedve szottyan, foleg, hogy ingyenes a bemenetel), ugyhogy a 20. sz. meg a kovetkezo latogatasomra var. Pontosan nem emlekszem, de szerintem az ebed megint teljesen kimaradt, mint rendesen. Egyaltalan az etkezeseket eleg bizarrnak lehet nevezni, mar amikor megtartottuk oket egyaltalan. A melypont ezt illetoen az elozo nap volt, amikor reggelin kivul mast nem is ettunk. Nem, nem smucigsagbol kifolyolag, egyszeruen igy adodott es kesz. Az ember nem rohangalhat kaja utan, amikor annal sokkal fontosabb dolgok szolitjak.
Nahat, a Nat. Portrait Gal. utan - a valtozatossag kedveert - a Nationalbe mentunk, ezuttal az un. "Backstage tour"-on vettunk reszt. Ez egy fajta kulisszak mogotti tura vezetessel meg miegyebbel, nagyon erdekes volt, mert igy vegre nem csak a Lyttelton Theatre-t lattuk, hanem a masik kettot is. Az Olivier pl. dobbenetesen nagy, es egy gorog szinhaz mintajara keszult. Lattunk diszleteket, ruhakat, a szinpadokon pedig hang es vilagitas probakat tartottak. Poenkodtunk azon, hogy nyugodtan leszakadhatnank a csoporttol es "eltevedhetnenk", hogy aztan veletlenul pont Helen oltozoszobajaban kossunk ki, de a nagy helyzet az, hogy mindenfele idezojel nelkul tevedtunk volna el. Az egyik szarny - igy elso latasra - pont olyan, mint a masik, ugyhogy lehet, hogy este 8ig se talatuk volna meg a keresett szobacskat.
Ne mondjam, a backstage tour utan megint elcsiptunk egy delutani Phedre-t. Egyebkent erdekes dolog 3x ugyanazt a darabot megnezni, mert az ember mindig masra figyel. Eloszor meg van dobbenve, hogy hu, itt van, meg persze a sztorira figyel, masodszorra a jelmezre es a testbeszedre, harmadszorra meg a nyelvi finomsagokra. Szerintem barkinek, aki kritikat ir egy darabrol, minimum haromszor meg kene neznie azt, amirol ir, es akkor nem fog annyi marhasagot osszehordani, mint amennyit a sajto gyakran megtesz. Ha hazaerek utananezek a Phedre kritikaknak, kivancsi vagyok, hol egyezik a velemenyunk es hol nem.
Na persze, az elozo napi esemenyektol verszemet kapva ismet a lepcso aljaban uldogeltunk egy sort, de Helen neni most a masik oldalon ment ki. Sasszememnek koszonhetoen azert nem tevesztettuk el. Ugyanaz a kek ruha volt rajta, meg piros taska, es eppen a liftbe setalt be, mikor eszrevettem. Erre mi le a lepcson (a parkoloba). Odalent o ki a liftbol. Mi be a liftbe (minket nem vett eszre). Fel a foldszintig, aztan futas a melygarazs kijarata fele. A stage door elott ismet kisebb tomeg varakozott, es megveto-csodalkozo tekintettel neztek a 2 idiotat, akik rohannak a sarok fele. Par perc es mar jott is az oreglany, egy bordo kisse oregecske kocsiban. Csak semmi Ferrari. Nagyon helyes.
Azert alltunk a sarokra, mert tudtam, hogy ott elsobbseget kell adni, tehat majd megall es korulnez. Korul is nezett. Eloszor balra, aztan... jobbra, es akkor ott lathatta a 2 idiotat, akik nagy vigyorogva integettek neki. Nyilvan nem sok fogalma volt, hogy kik lehettek, de az illem megkivanta, hogy kedvesen mosolyogjon es visszaintegessen.
Ugy mellesleg: vezetes kozben kavet szurcsolgetni nem legalabb olyan veszelyes, mint mobilozni? Csak eszembe jutott, hogy ha valaki kavezik, integet, meg mosolyog, azutan, hogy 2 orat ordibalt a szinpadon, akkor mennyi energiaja marad arra, hogy a forgalomra figyeljen? Mindegy, engem ez nem erint :)
Mindezen elmenyek utan egy kellemes esti setara indultunk a Covent Garden varosreszben (odaig gyalog mentunk, csak at kell menni egy hidon, 15 perc seta az egesz), boldogan hehereszve, sot, karorvendoen rohogve mindazon szerencsetleneken, akik meg akkor is a muveszbejaronal varakoztak. A Helen-elmenyek ezzel le is zarultak - nem ugy a National Theatre elmenyek. Akarhova indultunk, valahogy mindig ott kotottunk ki, teazgatva, pihengetve. Tenyleg a masodik otthonunk lett. De errol majd maskor meselek :)