Friday, 14 August 2009

London report no. 6

Attol tartok, az utolso napi reporthoz erkeztem... sajnalatos...
Szoval az utolso nap mar meg se probalkoztunk a Westminsterrel, kulonben is suru volt a program. Delelott a Towerba latogattunk el. Az idojaras, ami tragikus/euforikus szinhazi nap utan jobbra fordult, ismet onmagat adta, az eso hol csoporeszett, hol zuhogott, attol fuggoen, hogy az egiek eppen mennyire sajnalkoztak rajtunk.
Ha az ember eppen nem fogolykent, barkaval megy a Towerba, akkor metroval - vagy tube-bal, ahogy az angolok mondjak - es a Tower Hill nevu megallonal szall le. Ezek utan keresztul megy egy TUTI aluljaron, ahol VIII. Henrik, Beth, Boleyn Anna es egyeb hiressegek portrei vannak a falra festve - csak eppen kortars stilusban. Mindazonaltal folismerhetoek, nekem naaagyon tetszettek.
Rovidke sorbaallas utan bejutottunk az eroditmenybe, ami tomve volt turistakkal. UTALOM a turistakat. Megolik a hangulatot. Hogy a jo eletbe kepzelje az ember a fejet a bard ala, ha kozbe villognak a vakuk? Annal is inkabb villogtak, mert kellokeppen sotet volt az esos ido miatt. Azert vegignyomakodtunk a tornyokon, amik leginkabb azoknak nyujtanak komoly elvezetet, akik a kozepkori angol tortenelemben jartasak - hat ez nem en vagyok (bar mar dolgozunk az ugyon). Az Edwardok es Richardok kozt ingencsak el lehet veszni, de azert a kozepkoi epitmenyek, a kis ablakok es keskeny folyosok valoban nagy elmenyt nyujtanak. Mikozben fol-le maszkaltunk, az jutott eszembe, hogy isteni bujocska-partit lehetne itt tartani, sok a lepcso meg a kis zug, huuuuu, de jol szorakoznank, ha mondjuk egy 30 fos banda kezere adnak az epuletet egy ejszakara.
A hirhedt White Towerben ezuttal a szokasos kiallitas kicsit megcsonkolva volt lathato, ugyanis a mar korabban emlitett Henrik-evfordulo miatt egy masik, sokkal nagyobb kiallitas kapott helyet az epuletben. Henrik panceljait allitottak ki mintegy 3 emeletnyi mennyisegben, allitolag Beth uralkodasa ota nem latott darabokkal kiegeszitve. WOW. Nagyon ott volt, sok informacioval, gyakorlatilag nyomon kovethettuk, ahogy H. evrol evre koverebb lett. :) Ahogy o mondta 500 evvel ezelott: Henry VIII - dressed to kill, ami egyebkent a kiallitas cime is volt.
Ezutan meg a Bloody Tower-be is beneztunk. Nem, ez nem karomkodas (az angolok a "bloody" szot "az a rohadt.." ertelemben hasznaljak), azert "veres", mert allitolag itt oltek meg a hercegeket, III. Richard unokaoccseit. A kiallitott szoveg hosszasan targyalja, kinek is volt erdeke, hogy megoljek a gyerekeket, ebben a tekintetben nem ohajtok allast foglalni, mert meg reszre hajlonak talalnanak (hiaba vagyok onjelolt Tudor kutato es rajongo, Richard nekem szimpatikus fiu...).
Lattuk azt a kamrat is, ahol Sir Walter Raleigh raboskodott. Kicsit meglepett az evszam, amit a feliratokon talaltam, mert ugy tudtam, hogy Beth "favourite"-jai koze tartozott, es nem ertettem, hogy mit keresett a Towerben ezekben az evekben. Kesobb olvastam, hogy noul vette az egyik udvarholgyet, Elizabeth Throckmortont, anelkul, hogy kikerte volna a kiralyno velemnyet az ugyben, amiert egy idore bortonbe kerult. Kesobb Beth megbocsatott neki, de soha ezutan nem voltak olyan joba, mint elotte.
Ugyanakkor Boleyn Anna cellait nem talaltuk meg. A White Towerben kellett volna lennie, ha jol emlekszem.
A Tower utan kulonvaltunk. Neeem, nem azert mert nem birtuk egymast tovabb elviselni. :) Arrol volt szo, hogy Baba egy levelezobaratnoje szinten eppen Londonban volt, es talalkozni akart vele (azelott meg nem lattak egymast) es mivel Laura is nemet, attol tartottam, hogy csak nemetul fognak ugatni en meg szepen mosolygok es csak ulok mellettuk anelkul, hogy egy szot is ertenek. Kulonben is el akartam intezni meg egy par dolgot, ugyhogy megbeszeltuk, hogy a megszokott helyen, a National Theatre-ben talalkozunk 5kor.
Nekiindultam hat, es ne mondjam, a konyvesboltban kotottem ki. A Trafalgar Square sarkan van egy Waterstone's nevu bolt, amit meg a tavalyi utamrol ismertem. Hat, gyerekek, az ott levo Tudor-repertoar olyan nagy, hogy legalabb fel orat alldigaltam a "tortenelem" szekcio elott, hol ezt a konyvet, hol azt emeltem le a polcrol, keptelen voltam valasztani. Vegul 4 konyvvel lettem gazdagabb. :) (Henry VIII - the biography, Innocent Traitor, Elizabeth&Leicester es The kings and queens of England). Ezutan beugrottam meg a Noel Coward szinhazba, hogy leadjam a Calendar Girl-oknek a filmunket. Csak be akartam dobni a portara, de 2 kozoluk pont kint cigarettazott, ugyhogy elbeszelgettem veluk egy kicsit. Nagyon viccesek voltak :)
Vegul a Nationalben kotottem ki, ahol is kiderult, hogy Laura remekul beszel angolul, ugyhogy nagyon jol ereztuk magunkat, egy tea mellett. Annyira megszerettuk, hogy elhivtuk magunkkal estere a Globe Theatre-be, ahova (allo)jegyeink voltak Euripides Helen c. komediajara. A darab naaagyon vicces volt, es meg soha nem voltam elotte a Globe-ban eloadason. Igazan jo kis befejezese volt ez a londoni utnak. Zavaro korulmenyek persze adodtak, pl. hogy a biztonsagiak nem hagytak senkit leulni, a foldre sem. Volt egy par gyerek, akik a masfel ora vegere nagyon faradtak voltak, de azok a gonosz biztonsagiak kozoltek, hogy ha valaki allojegyet vesz, az alljon. Ilyen gond a Nationalben nem volt, nagyon gaznak talaltuk az ilyen viselkedest. A masik gond az volt, hogy kb minden 5 percben elszallt egy repulo a fejunk felett, es mivel ez egy szabadteri szinpad, nem okozott katarzist a nagy repkedes. Allitolag tul kozel volt a Heathrow Airport, de ez az informacio nem javitott sokat azon, hogy szegeny szineszeknek tul kellett harsogniuk a repuloket.
11 korul erunk vissza a hostelba, ahol egy fiatalember a kulcsainkat kerte. Nem ertettem ezt az uj biztonsagi intezkedest, de azert megmutattam. Aztan a fiatalember a kint ucsorgo lanyhoz kezdett beszelni - magyarul. Gondolhatjatok, azonnal beszedbe elegyedtunk es osszebaratkoztunk, addig-addig, hogy a fiucska felajanlotta, hogy a kov. reggel (hajnalban) kivisz minket a repterre kocsival kicsit olcsobban, mint ahogy eredetileg mentunk volna. Akadtak persze gondok, mert az elso metro tul keson indult, nekunk mar reggel 5kor ki kellett volna lepnunk. Tovabba, mivel a konektorok nem mukodtek es a mobilok lemerultek, nem tudtuk, hogy hogyan ebresszuk fel magunkat az ejszaka kozepen. Szoval este 11kor meg nem tudtuk, hogy a kov. hajnalban lekessuk-e a repulot, ugyhogy ez az ajanlat nagyon pozitivan ert mindenkit, gondolom Alexet is, aki 35 fonttal lett gazdagabb.

Huseges olvasoimnak koszonom, hogy vegigolvastak a firkalmanyaimat Londonrol, es mindezert jutalombol feltettem egy par fotot a photobucket-ra. Nemelyiket el kell forgatni, de ez senkinek nem okoz gondot ugyebar :) ime: http://s293.photobucket.com/albums/mm43/imeldagreen/2009%20Babelda%20summer/

1 comment:

  1. Megérkezvén a magyar tengerről rögtön belevetettem magam London habjaiba hála Imelda Green naplójának. Nagy élvezettel olvasgattam, és felidéztem ókori emlékeimet Paddington stationról, Windsorról, a múzeumokról Westminsterről stb. Sok új dolgot is olvastam, aminek egy esetleges jövőbeli londoni út során jó hasznát vehetem. Köszönöm az útleírást, nagyon érdekes volt. Maya

    ReplyDelete