Egyebkent nem lett volna olyan komoly gond a a reggel 9 ora, a dolog abban gyokerezett, hogy aznapra egy windsori kirandulast terveztunk, estere viszont mar Londonban akartunk szinhazba menni. Nem, ezuttal nem a Phedre futott, hanem a Noel Coward Theatre-ben a Calendar Girls c. musical. Ha valaki figyelemmel kiserte eddigi palyafutasunkat, akkor emlekezhet ra, hogy Calendar Vegetables cimmel mi is megrendeztuk ugyanazt a tortenetet. Mar a kisujjunkban volt a film, es mikor elozoleg kiderult, hogy egy szinpadi valtozatot is keszitettek, egyetertettunk abban, hogy ez kihagyhatatlan.
Ugyhogy be kell vallanom: Westminster Abbey az iden nem volt.
Helyette Paddington pu. fele vettuk az iranyzekot, ami egy kicsit komplikaltta sikeredett, ugyanis nehany metromegallo atepites miatt le van zarva, de ezt egy kedves noi hang kozvetlenul a megallo elott mondja be, ugyhogy halovany fogalmad sincs, hogy hol fogod ismet meglatni a napvilagot. De az is megeshet, hogy Baba tajekozokepessege mondott csutortokot. En ezalatt az ut alatt egy sms-nyi karakterben probaltam osszefoglalni az addigi esemenyeket, es hagytam, hogy a karomnal fogva vonszoljanak. Szerintem legalabb 40 percet utaztunk, csak hogy a Paddingtonra erjunk. Sajnalatos modon, 16.50-ig nem tudtunk varni, bar igazan kivancsi lettem volna az elmenyre. Helyette olyan 11 korul felultunk egy vonatra, ami leginkabb egy metrora hasonlitott. Meg kell mondjam, a British Rail Service kiabrandito. Na nem mintha nem lenne tiszta meg rendes, egyszeruen csak nem ugy erzed magad, mintha vonaton ulnel. Semmi vonat feeling. A jo Poirot-Miss Marple-vonatoknak annyi.
Az ut Windsorig kb egy ora lehet, egy Slough nevu megallonal at kell szallni, de ez nem okoz gondot, csak mondjuk a jarokereteseknek, mert olyan 5-6 perced van az egyik peronrol a masikra erni, feluljaroval, mozgolepcso/lift nelkul. Amugy az sem gond ha lekesed, mert Slough es Windsor kozott olyan fel orankent jar a vonat. Ja, es ha mar feluljaro, az angolok imadjak a lepcsoket. Gondolom teljes lelki nyugalommal bevezethetik, hogy az utazas 65 ev felett ingyenes, mert ugyse tudja egy 65 ev feletti sem igenybe venni, akik meg igen, azoknak a szama olyan elenyeszo, hogy a londoni kozlekedesnek meg se kottyan. Mozgolepcso nagyon keves helyen van, ha valami, akkor egy 50 szemelyes lift, ami fol-le szaladgal a neppel, de amig a liftig elersz, addig is kb 600 lepcsot maszol meg, foleg nagyobb metromegalloknal. Gondolom azert, mert Londonnak 12 metrohalozata van, amik nyilvan nem egy magassagban kozlekednek. Mindenesetre a metrozast komoly sporttevekenysegnek lehet elkonyvelni.
Windsor egy kis varos, aminek a kozepen all a kastely/var, ahogy nevezzuk, egy nagy fallal korulveve. Elmeletileg a hivatalos kiralyi lakhely, a nagyokosok szerint sokan azert jonnek, hogy egy pillantast vessenek az oreg Lilybeth-re, de a mi kirandulasunkkor azt hiszem, pont Balmoralban voltak. Nem utasitottunk volna vissza egy teat odaat Skociaban, de ennyivel az angol kiralyi csalad meg ados maradt nekunk. Helyette megnezhettuk a "State Apartments"-nek nevezett szobakat, ami altalaban hivatalos szemelyek fogadasara es turistaknak van fenntartva, tovabba Mary kiralyno babahazat, es a St. George Chapelt, ahol VIII. Henrik van eltemetve sok kollegajaval egyetemben. Szegeny oreg Harryt eloszor meg se talaltuk, mert nem valami nagy kriptaban van. Mikor mar az exit fele kozeledtunk, mondtam, hogy kezdezzuk meg, ugyhogy egy kedves holgy elarulta: "valoszinuleg atesetaltak rajta". Es valoban: egy padlolap alatt van Jane Seymourral egyutt. A kapolna egyebkent nagyon szep, engem a Westminster-beli "Lady Chapel"-re emlekeztetett, ami nem is csoda, mert azt VII. Henrik epittette. A mennyezet kulonosen szep, talan keso gotikus stilusban epulhetett, de (sajnos) nem vagyok muveszettortenesz, ugyhogy nalam okosabbak rakereshetnek az interneten es megaszondhatjak, hogy igazam van-e.
Mary kiralyno babahaza eeedes kis (nagy) darab. Gyakorlatilag egy miniatur kastely (mivel tobb emeletes, egy allo embernel nagyobb) es tokeletes reszletesseggel van berendezve, meg villanyvilagitas is van, szerintem meg a vizcspbol is folyik a viz, bar ezt nem probaltuk ki. Nem mintha lehetett volna, egy nagy uveg alatt tartjak az egeszet, de csaladom egy bizonyos tagja valoszinuleg fejen allt volna oromeben ha lathatja. Neki rakom be ezt a kepet.
Egyebkent aki nem tudna, VIII. Henrik tronra jutasanak 500. evfordulojat uljuk, es ennek tiszteletere eleg sok extra kiallitast tartanak Anglia-szerte. Windsorban is volt egy, ugyhogy legnagyobb oromomre eredetiben lathattam egy jo par festmenyt a nagy Harryrol meg elhiresult felesegeirol es kortarsairol. Egyeb informaciok is felszinre kerultek egy bizonyos Mary Rose nevu hajorol, amit akkoriban epitettek es hasznaltak, de elsullyedt es csak a 20. sz. soran emeltek ki.
Mindezen latnivalok eleg sok idot emesztettek fel, ugyhogy 5 korul meg beultunk egy Evening Prayer-re abban a remenyben, hogy esetleg hallhatjuk a St. George Chapel korusat (nagyon pozitiv elmenyeim voltak ugyanis az anglikan szertartasokrol meg a tavalyi evbol, amikor Canterbury-ben vettem reszt egyen), de ebben csalodnunk kellett. Valoban csak egy esti imadsag volt.
Kicsit elpilledve utaztunk vissza London fele, de mivel az ido ugy latszik elhuzodott, valahogy ismet oda jutottunk, hogy futottunk a szinhazba. Komoly tapasztalattal rendelkezunk mar ilyen teren, hogy hogyan erjunk a varos egyik vegebol a masikba 15 perc alatt egy szinhazi eloadas kedveert. Persze a dolog ironiaja az volt, hogy pont 3 perccel 8 elott erkeztunk, amikor is minden csondes volt a szinhaz kornyeken es amikor a muveszbejaronal erdeklodtunk, kozoltek, hogy aznap nincs is eloadas. Na, a Babelda-hugom megint nagyot alakitott, mikor kinezte, hogy mikor jatszak a darabot. De ha mar ugyis a kozelben vagyunk es van egy szabad estenk: igyunk meg egy teat a National-ben az elmult napok emlekere :)
No comments:
Post a Comment