Christmas photos

Anya, Zupa, Apa, Maya

Opa, Imelda, Oma

Imelda, DADDY

Zupcsi baby

Vannak, akik belefáradnak a karácsonyba... /some get tired of Chrismas

És nem utolsó sorban, amivel a könyvtáram gyarapodott

I'm offering this simple phrase..

.. merry Christmas to you.
lakólakólakóépszerklakóépszerképszerképszerk. Ez az élet... lakót mondtam már? Na mindegy, az ember azért próbál karácsonyi hangulatba kerülni, amit ilyen munkatempó mellett kizárólag zenével lehet megtenni (vagy legalábbis megpróbálni). A felhozatal persze a katasztrófával egyenlő... Ilyenkor minden évben beszerzek 1-2 új albumot a netről, de sajnos nem sok újdonság akad... ugyanazt a 20-egynéhány dalt ismételgetik egy pindurit más feldolgozásban. Az eddig hallottak közül Andrea Bocelli ütötte meg számomra a negatív csúcsot. Akadnak persze kivételek, itten lenne egy. (Bár halvány fogalmam sincs, hogy egy - számomra leginkább anglikán templomba illő - karácsonyi dalhoz miért pont naplementés képet választott a kedves feltöltő).

schoolschulescolaiskola... That's life.. have I mentioned SCHOOL? Anyway, one tries to get into a Christmas mood, which - with this amount of work to do - is only possible through seasonal music. This time of year I always get one or two new albums of the kind, but the supply is of course equal to catastrophe... they keep repeating those 20-sg songs in a tiny bit different verson. This year's negative peak has been Andrea Bocelli's new album - for me. There are exceptions though, so here is one. (Although I haven't got the faintest idea why the dear uploader chose a picture of a sunset to this piece...)

Wicked

Most fejeztem be ezt a könyvet, magyarul úgy szól, hogy "A boszorkány - a Gonosz Nyugati Boszorkány élete és kora". Akinek még nem rémlik, ez a boszorkány Elfaba, a zöld bőrű gonosz az Óz a csalók csalója c. műből (öö.. vagy csodák csodája..? neeeem..). A képet egy nagy plakáton láttam meg a Deák téren, és mikor kicsit utánanéztem az interneten, tudtam, hogy el kell olvasnom ezt a könyvet. Mindig is érdekelt, hogy hogyan látja egy gonosz mostoha vagy boszorkány a helyzetet, mi ugyanis valahogy mindig a királylány vagy szegény legkisebb fiú szemszögéből olvasunk mesét, és mikor ezek a gonosz lények megbűnhődnek, végre helyreáll az erkölcsi rendünk. De valóban így van ez helyén? Vajon a Hamupipőke mostohája nem azért küzd-e, amiért minden anya küzdene, nevezetesen hogy a saját édes lányai érvényesüljenek a mostohalányával szemben?

Valószínűleg magát az Ózt is újra kellene olvasnom, hogy tényleg lássam mindkét oldalát történetnek (néhány apró részlet kiesett), de érdekes felvetésnek találom, hogy a varázsló Ózban tulajdonképpen kegyetlen diktátor, aki minden erejével igyekszik elnyomni az Állatokat (az Állatok az állatokkal szemben beszélő, érző lények, akiket a varázsló az állatokkal kíván egy osztályba sorolni). Célja elérése érdekében az erőszaktól sem riad vissza, ebben a Vihargárda van a segítségére. Igazság szerint ezeket olvasva ilyen Rákosi-rendszer utánérzésem támadt. A könyv egyébként más érdekes kérdéseket is felvet lélek létezéséről, illetve a vallás szerepéről az ember életében.

Ugyanakkor a szöveg borzasztó, gyakorlatilag olvashatatlan. Szerintem a fordítás is pocsék, de gondolom az eredeti szöveg sem lehet túl különböző, ha csak ezt tudták kihozni belőle. A rengeteg mélyen szántó kérdés és felvetés nem kerül megválaszolásra, a karakterekben sokkal több van, mint amennyit a szerző elárul. Hiába szólt a történet Elfabáról mintegy 400 oldalon keresztül, ahogy haladtam előre, a személyisége egyre távolabb került. A viselkedése egyre kevésbé volt megmagyarázható, a lélekrajzok pedig végig kicsit gyengécskére sikerültek, szerintem. A könyv befejeztével is csak valami frusztráció és komorság maradt bennem - tény, hogy ez a könyv végig nagyon komor. Szerintem egy jó 10 évnyi munka hiányzik még belőle, hogy kis remekmű legyen - az is elképzelhető, hogy 400 helyett 800 oldalas lenne, de megérné.

(Úgyamúgy Londonban már kasszasiker az ebből készült musical, kíváncsi vagyok, eljut-e egyszer hozzánk is...)

"Villog az ágygömb!"

Na jó, nem ágygömb (ezt gondolom azok értik, akik sok 'Allo 'allo-t néztek), hanem Ikeás rizslámpa :) de mindegy, akkor is Hallo Hallo, itt Éjféli Bagoly leánya az egyetemről, ahová magával cipelte a lap topját egy kis kóbor internet kedvéért. Erre a csodalámpára cseréltem le az eredeti sárga "szoc-reál" burámat, szerintem nagyon helyes. És több fényt is ad az eredetinél.


Hallo Hallo, it's Night Owl's daughter calling from the university, to where she has brought her lap top for the sake of a little internet.
This is the magic rice lamp, to which I have changed the original "socialist" top of my lamp. It's rather pretty isn't it? And not least, it gives more light than the original.

Internet problems...

Elnézést kell kérnem mindenkitől ezért az íratlanságért, de az internetem úgy döntött, hogy elérkezett az őszi (téli?) szünet ideje és ezért csak hétvégente jutok a világháló közelébe - a délalföldi számítógépeken meg nem mindig van feltennivaló :(
Egyébként rengeteg rajz, terv, fénykép készül mostanában, egyetemnek meg nem egyetemnek egyaránt, úgyhogy - ha az internetem visszatér a Bahamákról - akkor lesz mit megosztani :)
Meg persze az Advent és a Mikulás bátyó is nagyon közeleg - hacsak hőgutát nem kapnak a rénszarvasai ilyen időben... Azt is illő módon kellene megünnepelni ezen a pici blogon, nemde?
Na nem szórakoztatom itt tovább a népet ilyen ostobaságokkal, megyek dolgozgatni... Szép pénteket! :)

Star photos

A Mici cicáról, ismét. Némelyik picit bemozdult, őmacskasága nagyon szégyenlős, és minden alkalommal, ha megpróbáltam ráközelíteni, mosakodásba kezdett.

..of Kitten Micike again. Some are a bit blur, her catship is rather shy, every time I zoomed on her, she started to lick herself.

Micike Géza Lajos Leokádia...

...Delilah Lucrezia Borgia Mackósajt, avagy a kis prosti macskánk :)

Az a pártház...

Az a nagy helyzet, hogy ezt az undormány lakóházat, amit Zebegénybe sikerült elterveznem, egy 5-össel jutalmazták. Nem akartam addig feltenni ide, amíg nem osztályozzák, gondoltam, hátha ők is egyetértenek velem, hogy ez rettenetes, de hát nem így történt. Azért megbocsátok, azt hiszem... (tisztelet annak, aki átlátja ezeket a rajzokat, amilyen kis haloványak...)

The fact is that this unbelievably ugly house I designed to the town Zebegény was rewarded with a 5. I didn't want to upload it here until it was corrected, I thought perhaps they also agree with me that this is horrible but it didn't end up so. I guess I will have to forgive them... (admiration to those who understand these drawings, pale as they are..)

Roof

Ismét sikerült elhanyagolni ezt a blogocskát, de most van egy pár percem, úgyhogy felteszem ezt a házikót. 2 hete készült, épületszerkezettan tanáraim boldog(talan)ságára. Egészen jó pontszámot kapott :)


I have managed to neglect this little blog again, but now I have a few minutes, so I am sharing this little house. It was done 2 weeks ago for the (dis)pleasure of my teachers of Building Structures. Actually it got good points :)

My new baby

2 héttel ezelőtt az én kedves társam és barátom, az mp3 lejátszóm váratlanul elhunyt. A temetésre a Media Markt egyik konténere mellett fog sor kerülni, amelyre ezúton ünnepélyesen meghívok mindenkit. Mindazonáltal, gyászomban is képtelen vagyok zene nélkül élni, úgyhogy kb. egy hete erre az új társra tettem szert. Egyelőre még ismerkedünk egymással, gondolom, időbe telik, hogy olyan meghitt kapcsolatba kerüljek vele, mint az elődjével, de én megtettem az első lépést: kötöttem neki egy kis kabátkát - amúgy is úgy tűnik, beköszönt a tél. Íme:

2 weeks ago my long time partner and friend, my mp3 player unexpecxtedly passed away. The funeral will take place by one of the conteners near Media Markt, to which I humbly invite everyone. However, even in my grief, I am unable to live without music so about a week ago I came to buy this new partner. We are still in the process of getting to know each other, I guess it takes time until we reach that intimate relationship as with the late one, but I took the first step: I knitted her this little coat - winter seems to come after all. Here it is:

Calendar Vegetables again

Szóval végre feltöltöttük azt a 4 percet, ami elkészült, lehet rajta élvezkedni. A Calendar Vegetables a Calendar Girls c. film re-make-jének indult, csak nem sikerült befejezni, úgyhogy (legahamarabb) jövő nyárig ezzel kell beérni. Egy újabb Babelda Sisters Production.

So finally we uploaded that 4 minutes, which were completed. Calendar Vegetables was supposed to be the re-make of the Brittish film Calendar Girls, we just ran out of time so the earliest we can finish it is next summer. Till then you are to enjoy this. Another Babelda Sisters Production.

Paddington Teddy

A maminak, hogy örüljön :)
To my oma, to be happy :)

Alfred Noyes - The Highwayman

Most a kedves olvasók talán azt mondják, hogy halvány fogalmuk sincs, ki az az Alfred Noyes, de szerintem többen ismerik, mint gondolnák, az angolul beszélők mindenképpen. A.N. angol költő, 1880 és 1958 közt élt, leginkább a balladáiról híres, Angliában és egyéb angol anyanyelvű országokban tanítják is, de valahogy Magyarországra - tudtommal - nem jutott el. Egyik leghíresebb verse, a Highwayman/Az útonálló most már nem először akadt az utamba, és meg kell mondjam, libabőrös leszek tőle. Először az Anne otthonra talál c. könyvben szavalta a főszereplő, később Loreena McKennitt zenésítette meg, és az az érzésem, hogy a Fekete Vipera c. sorozat is feldolgozta (György-korabeli epizódok egyike), bár erre nem esküszöm. Magyarul csak ún. "hobbifrodításban" találtam meg, szerintem elég jó, de sajnos a fordító nevét nem jegyeztem fel, úgyhogy ha bárki magára ismerne, akkor jelezze, és azonnal megemlékezem róla! Na most már Ti következtek, kíváncsi vagyok mit szóltok hozzá!

Perhaps my readers will say that they haven't got the faintest idea as to who Alfred Noyes may be, but I think more people have come across him than they'd think, at least those who speak English. A.N. was an English poet (1880-1958), mostly known for his ballads, and in England and other English speaking countries his works are taught at school, but somehow - as far as I know - they haven't reached Hungary. As it happens, I have come across one of his most famous poems, The Highwayman, and I must say I have the shivers running down my spine reading it. First I read about it in the book Anne of Green Gables, where the main character recited it, then it was put to music by Loreena McKennitt and I suspect the series Black Adder used the theme too (one of the Georgian episodes), though I am not 100% sure of that. Now it is your turn, what do you think of it?

Az útonálló
Vad szél zúg az éjben, nyögve inognak a fák,
A hold, a szellembárka a habfelhőkön jár,
Az út holdfényszalag, a végén bíbor láp,
Az útonálló vágtat --
Vágtat -- vágtat
Az útonálló vágtat, a fogadó felé már.

Fején francia csákó, álláig paszomány;
Bordó bársony mente, szattyán bőrnadrág.
Sehol egy ránc nincs rajta; csizmája combig ér!
A holdfény rajta megcsillan --
Tőrén a markolat villan --
Mordály csöve is csillan, ékszerláda az ég.

Kavicson koppan a patkó, ím a sötét fogadó,
Ostora koccan az ajtón, de minden zárt, s lakatolt.
Dallamot fütyörész halkan, s nem várja senki más
A gazda éjszemü lánya --
Bess, a fogadós lánya --
Vérvörös szerelemszalag sötét hajfonatán.

A fogadó alszik, s hátul reccsen az istálló
Tim, a lovászfiu eszmél -- arca sovány, fakó --
Eszelős szeme villan, haja penészes toll,
De vágya a gazda lánya --
A fogadós éjszemü lánya;
Néma ebként kushad, s hallja, a rabló szól:

"Egy csókot, te éjszemü édes; még ma a préda vár,
De itt leszek az arannyal, ha a nap már az égen jár.
Légyen bár őrült hajsza, űzzenek órákon át,
Várj, ha csillan a holdfény,
Nézz, ha csillan a holdfény,
Jövök, ha csillan a holdfény, százezer ördögön át.

"Máris kengyelbe pattan; kezük épp' összeér,
Bess haja oly lágyan omlik! A férfiban forr a vér.
Mert az éjszinü édes illat átjárja szivét,
Hajára csókol a fényben
(édes, sötét haj a fényben!)
Már gyeplőt ránt az éjben, s nyugat felé lép.

Pirkad a hajnal, s nem jő, íme, a dél eltelt.
Hanyatló napsugárnál, sem ha a hold felkelt,
Mikor az út cigányszalag, a végén bíbor láp,
Katonák serege csattog --
csattog -- csattog--
György király serege csattog, a fogadó felé már.

Szót sem szólnak a gazdához; csak vedelik jó borát,
Ágyhoz kötik lányát, bekötik szép száját,
Kettő az ablakhoz térdel, s tölti puskáját,
Halál les minden zugnál,
A Pokol egy sötét zugnál,
Mert Bess rálát az útra, az útra, hol párja jár.

Feszesen kötözik meg, kiröhögik durván!
Baljára karabélyt kötnek, csövét melle alá!
"Na leshetsz mostmár", s durván szájoncsókolják,
"Várj, ha csillan a holdfény,
Nézz, ha csillan a holdfény
Jövök, ha csillan a holdfény, százezer ördögön át."

Csavargatja a karját, erős a kötelék!
Addig gyötri a karját, míg lepi vérveriték!
Feszülten les az éjben, s minden óra egy év,
Míg éjfélt üt már az óra,
Zord éjfélt üt az óra,
Ujjhegyével eléri! A lány a ravaszhoz ér!

Ujja hegyével eléri, és már nyugton vár,
Áll, kiegyenesedve, karabély melle alá.
Vigyázva, meg ne hallják, meg se moccan már,
Az úton csillan a holdfény,
Üres úton a holdfény,
S vére dobol szivében, szerelmére vár.

Kop-kop, hallották-e? Tisztán lódobogás;
Kop-kop, arra messze! Süketek ezek talán?
Lenn a holdfényszalag, fenn meg a hegy ormán,
Az útonálló vágtat --
Vágtat -- vágtat
A katonák látják a prédát!
A lány feszülten vár.

Kop-kop, dobban a csendben! Kop, visszhangzik az éj!
Egyre csak közelebb jő! Bess arcán csillan a fény!
Szeme rémülten tágul, végső sóhaja kel,
Ujja mozdul a fényben --
Karabély dörren a fényben --
Átlövi szívét a fényben -- halála intő jel.

Fordul is már nyugatnak, mit sem tudja, ki volt
Ki hajolt át az ablakon, vörös vérébe holt!
Hajnalig meg sem hallja, de akkor majd' elalélt,
Hogy Bess, a gazda lánya,
A fogadós éjszemü lánya,
Így óvta meg szerelmét, így halt meg akkor éjt.

Vissza, tébolyodottként, átka az égre száll,
Porzik az út mögötte, s tőrével hadonász!
Vérvörös a ruhája, aranyszínű dél,
És rálőnek az úton,
Mint kóbor ebre az úton,
S vérbe' fagyott az úton, torkáig paszomány.

Azt beszélik, télen, ha szél zúg a fák között,
A hold, a szellembárka a habfelhők fölött,
Mikor az út cigányszalag, a végén bíbor láp,
Az útonálló vágtat --
Vágtat -- vágtat
Az útonálló vágtat, a fogadó felé már.

Kavicson koppan a patkó, itt a sötét fogadó,
Ostora koccan az ajtón, de minden zárt, s lakatolt.
Dallamot fütyörész halkan, s nem várja senki más
A gazda éjszemü lánya --
Bess, a fogadós lánya --
Mélyvörös szerelemszalag sötét hajfonatán.


The Highwayman

The wind was a torrent of darkness upon the gusty trees,
The moon was a ghostly galleon tossed upon cloudy seas,
The road was a ribbon of moonlight looping the purple moor,
And the highwayman came riding--
Riding--riding--
The highwayman came riding, up to the old inn door.

He'd a French cocked hat on his forehead, and a bunch of lace at his chin;
He'd a coat of the claret velvet, and breeches of fine doe-skin.
They fitted with never a wrinkle; his boots were up to his thigh!
And he rode with a jeweled twinkle--
His rapier hilt a-twinkle--
His pistol butts a-twinkle, under the jeweled sky.

Over the cobbles he clattered and clashed in the dark inn-yard,
He tapped with his whip on the shutters, but all was locked and barred,
He whistled a tune to the window, and who should be waiting there
But the landlord's black-eyed daughter--
Bess, the landlord's daughter--
Plaiting a dark red love-knot into her long black hair.

Dark in the dark old inn-yard a stable-wicket creaked
Where Tim, the ostler listened--his face was white and peaked--
His eyes were hollows of madness, his hair like mouldy hay,
But he loved the landlord's daughter--
The landlord's black-eyed daughter;
Dumb as a dog he listened, and he heard the robber say:

"One kiss, my bonny sweetheart; I'm after a prize tonight,
But I shall be back with the yellow gold before the morning light.
Yet if they press me sharply, and harry me through the day,
Then look for me by moonlight,
Watch for me by moonlight,
I'll come to thee by moonlight, though hell should bar the way.

"He stood upright in the stirrups; he scarce could reach her hand,
But she loosened her hair in the casement! His face burnt like a brand
As the sweet black waves of perfume came tumbling o'er his breast,
Then he kissed its waves in the moonlight
(O sweet black waves in the moonlight!),
And he tugged at his reins in the moonlight, and galloped away to the west.

He did not come in the dawning; he did not come at noon.
And out of the tawny sunset, before the rise of the moon,
When the road was a gypsy's ribbon over the purple moor,
The redcoat troops came marching--
Marching--marching--
King George's men came marching, up to the old inn-door.

They said no word to the landlord; they drank his ale instead,
But they gagged his daughter and bound her to the foot of her narrow bed.
Two of them knelt at her casement, with muskets by their side;
There was Death at every window,
And Hell at one dark window,
For Bess could see, through her casement, the road that he would ride.

They had bound her up at attention, with many a sniggering jest!
They had tied a rifle beside her, with the barrel beneath her breast!
"Now keep good watch!" and they kissed her. She heard the dead man say,
"Look for me by moonlight,
Watch for me by moonlight,
I'll come to thee by moonlight, though Hell should bar the way."

She twisted her hands behind her, but all the knots held good!
She writhed her hands till her fingers were wet with sweat or blood!
They stretched and strained in the darkness, and the hours crawled by like years,
Till, on the stroke of midnight,
Cold on the stroke of midnight,
The tip of one finger touched it! The trigger at least was hers!

The tip of one finger touched it, she strove no more for the rest;
Up, she stood up at attention, with the barrel beneath her breast.
She would not risk their hearing, she would not strive again,
For the road lay bare in the moonlight,
Blank and bare in the moonlight,
And the blood in her veins, in the moonlight, throbbed to her love's refrain.

Tlot tlot, tlot tlot! Had they heard it? The horse-hooves, ringing clear;
Tlot tlot, tlot tlot, in the distance! Were they deaf that they did not hear?
Down the ribbon of moonlight, over the brow of the hill,
The highwayman came riding--
Riding--riding--
The redcoats looked to their priming!
She stood up straight and still.

Tlot tlot, in the frosty silence! Tlot tlot, in the echoing night!
Nearer he came and nearer! Her face was like a light!
Her eyes grew wide for a moment, she drew one last deep breath,
Then her finger moved in the moonlight--
Her musket shattered the moonlight--
Shattered her breast in the moonlight and warned him with her death.

He turned, he spurred to the West; he did not know who stood
Bowed, with her head o'er the casement, drenched in her own red blood!
Not till the dawn did he hear it, and his face grew grey to hear
How Bess, the landlord's daughter,
The landlord's black-eyed daughter,
Had watched for her love in the moonlight, and died in the darkness there.

Back, he spurred like a madman, shrieking a curse to the sky,
With the white road smoking behind him and his rapier brandished high!
Blood-red were his spurs in the golden noon, wine-red was his velvet coat
When they shot him down in the highway,
Down like a dog in the highway,
And he lay in his blood in the highway, with the bunch of lace at his throat.

And still on a winter's night, they say, when the wind is in the trees,
When the moon is a ghostly galleon tossed upon cloudy seas,
When the road is a gypsy's ribbon looping the purple moor,
The highwayman comes riding--
Riding--riding--
The highwayman comes riding, up to the old inn-door.

Over the cobbles he clatters and clangs in the dark inn-yard,
He taps with his whip on the shutters, but all is locked and barred,
He whistles a tune to the window, and who should be waiting there
But the landlord's black-eyed daughter--
Bess, the landlord's daughter--
Plaiting a dark red love-knot into her long black hair.

New film on Tolstoy - DON'T MISS!!!

Nagyon kétlem, hogy szerény hazánkba is eljutna egy ilyen film, de azért reménykedjünk: új angol-német mozifilm készült Leo Tolsztoj utolsó éveiről Az utolsó állmás címmel, aminek a hónapban volt a hivatalos bemutatója és októberre a német mozik már adni fogják. Egyelőre csak német nyelvű előzetest találtam, de azért az is kukkantson bele, aki nem ért németül, szerintem remek kis film lesz ez azoknak, akik szeretik Tolsztojt. Főszerepekben: Christopher Plummer (Leo Tolstoy), Helen Mirren (Sofya Tolstoy), Anne-Marie Duff (Sasha Tolstoy), James McAvoy (Mihail Bulgakov).

I doubt that such a film will reach our little country, but one can always hope: new English-German film has been completed about the last years of Leo Tolstoy titled The Last Station, which had its official premiere this month, and by October, it will be launched in German cinemas. Yet I have only found a German trailer, but it's strongly advised to watch even for those who don't understand German, I think this will be a perfect little movie for those, who like Tolstoy. Cast includes Christopher Plummer (Leo Tolstoy), Helen Mirren (Sofya Tolstoy), Anne-Marie Duff (Sasha Tolstoy), James McAvoy (Mihail Bulgakov).

Oh wow, a butterfly!

Egy fotópályázatra keresgéltem éppen az alkotásaim között és egészen véletlenül bukkantam rá erre a lepkére. Még a nyáron, Erdélyben repült be hozzánk az egyik éjjel és nagyon jól szórakoztunk vele a Babelda-húgommal :) Aztán megfeledkeztem a képekről, és csak most nyitottam meg őket. Hát nem gondoltam, hogy ilyen tuti fényképezőm van :) (a legjobbat nem teszem fel, hátha még valami pályázatra jó lesz, nem szokták díjazni, ha előzőleg már leközöltem).

I was searching among my creations for a photo contest when - all by accident - I came across this butterfly. It flew into our room back in Transylvania in the summer, and we had great fun with it, with my Babelda sister. Then I forgot about the pics completely, until I opened them now. Well, I never thought I had such a great quality camera :) (I won't put on the best one here, it might be suitable for some contest later, they usually don't appreciate if I publish it before entering the comptetition).

... and the second...

Mendelssohn to soothe the nerves

A tanévkezdés elengedhetetlenül stresszel mindenkit, személy szerint engem fejfájások formájában. Némi home(o)-terápia:

The beginning of the term stresses everyone, me personally in the form of powerful attacks of headache. This is some home(o)-therapy:

Celtic Tondos

Egy a 3 készülő ablakdísz közül.
One of the 3 window decoration being made.

The story of the popular clown

Ezt a képet a Babelda-nővérem készítette a falára, de nem volt vele megelégedve, úgyhogy nekem adta. Már a reptéren komoly figyelemnek örvendett, a biztonsági őrök még azt is megkérdezték, hogy nem eladó-e véletlenül, és 2 pici lánnyal ennek a bohócnak a révén ismerkedtem meg. Úgy gondoltam, hogy majd az én falamon fog díszelegni, de tévedtem, a családom nem hajlandó megválni tőle. Nagyon népszerű. Másoknak is tetszik?

This picture was painted by my Babelda-sister for her wall, but she was not satisfied with it, so she gave it to me. Ever since it gets rather a great deal of attention, which started at the airport, where the security asked whether it was for sale and it was due to this painting that I got friends with two little girls. I thought I would hang it on my wall but I was wrong, my family is not willing to let go of it. Very popular indeed... Others think so too?

Babelda Productions

"the thundering waves are calling me home"
Pontosabban hazaértem. Németországi kalandjaimról nem számoltam be - ugyanis nem volt sok. Sokat ültünk lenn a pincében (főleg azokban a napokban, amikor nem volt jó idő), ahol egy kisebb festő stúdió van berendezve, és rengeteget alkottunk. Hol Baba volt az ötletgazda és én a kivitelező, hol fordítva, de a Babelda Productions címke kezd legendássá válni - Németországban legalábbis biztosan. (Egyelőre egy fekete alsógatya hirdeti a műhelyünket, aminek a történetéről talán majd később számolok be, ha lesznek képeim). A legenda azonban Magyarországon is terjed, első jelentős egyedi darabunk VIII. Henrik névre hallgat, az elkövető ezúttal én voltam. A nevét onnan kapta, hogy szinte megtévesztően hasonlít a legendás angol királyra. Mi az, hogy nem látod? Mindketten vörösek és roppant kövérek. Na ugye!
A 3 oroszlán az angol királyi címerről származik, a tetjén látható ER felirat meg... Na ki találja ki? Elizabeth Regina I. (ami azt igyekszik kifejezni, hogy a koffer az enyém. Aki nem tudná, a teljes nevem Imelda Elizabeth Green, amiből az Elizabethet a hajdani angol királynőtől örököltem).
Megrendeléseket már felveszünk a következő darabokra! :)

"the thundering waves are calling me home"
In other words, I have arrived home. I haven't written much about the adventures of Germany - since there were not too many. We spent a lot of time in the cellar (especiall on the days when the weather was not so nice), which is a kind of art studio, and we were being artistic. Sometimes Baba was the idea holder and I the creator, sometimes the other way round, but the Babelda Productions label has started to become legendary - in Germany anyway. (Yet our partnership is being advertised by a black pair of underpants, which's story I will tell later, when I have pictures). But the legend is spreading in Hungary is well, our first major product here is named Henry VIII, created by me this time. The name is originated from the amazing similarity between it and the British renaissance king. What, you don't see why? Both are red and very fat. You see?
The 3 lions come from the Royal coat of arms and the ER sign on the top... now who will guess? Elizabeth Regina I. (which tries to tell the fact that the suitcase is mine. For those of you who doesn't know, my whole name is Imelda Elizabeth Green, from which Elizabeth I inherited from the English Tudor Queen).
We are already collecting orders for our next productions. :)

London report no. 6

Attol tartok, az utolso napi reporthoz erkeztem... sajnalatos...
Szoval az utolso nap mar meg se probalkoztunk a Westminsterrel, kulonben is suru volt a program. Delelott a Towerba latogattunk el. Az idojaras, ami tragikus/euforikus szinhazi nap utan jobbra fordult, ismet onmagat adta, az eso hol csoporeszett, hol zuhogott, attol fuggoen, hogy az egiek eppen mennyire sajnalkoztak rajtunk.
Ha az ember eppen nem fogolykent, barkaval megy a Towerba, akkor metroval - vagy tube-bal, ahogy az angolok mondjak - es a Tower Hill nevu megallonal szall le. Ezek utan keresztul megy egy TUTI aluljaron, ahol VIII. Henrik, Beth, Boleyn Anna es egyeb hiressegek portrei vannak a falra festve - csak eppen kortars stilusban. Mindazonaltal folismerhetoek, nekem naaagyon tetszettek.
Rovidke sorbaallas utan bejutottunk az eroditmenybe, ami tomve volt turistakkal. UTALOM a turistakat. Megolik a hangulatot. Hogy a jo eletbe kepzelje az ember a fejet a bard ala, ha kozbe villognak a vakuk? Annal is inkabb villogtak, mert kellokeppen sotet volt az esos ido miatt. Azert vegignyomakodtunk a tornyokon, amik leginkabb azoknak nyujtanak komoly elvezetet, akik a kozepkori angol tortenelemben jartasak - hat ez nem en vagyok (bar mar dolgozunk az ugyon). Az Edwardok es Richardok kozt ingencsak el lehet veszni, de azert a kozepkoi epitmenyek, a kis ablakok es keskeny folyosok valoban nagy elmenyt nyujtanak. Mikozben fol-le maszkaltunk, az jutott eszembe, hogy isteni bujocska-partit lehetne itt tartani, sok a lepcso meg a kis zug, huuuuu, de jol szorakoznank, ha mondjuk egy 30 fos banda kezere adnak az epuletet egy ejszakara.
A hirhedt White Towerben ezuttal a szokasos kiallitas kicsit megcsonkolva volt lathato, ugyanis a mar korabban emlitett Henrik-evfordulo miatt egy masik, sokkal nagyobb kiallitas kapott helyet az epuletben. Henrik panceljait allitottak ki mintegy 3 emeletnyi mennyisegben, allitolag Beth uralkodasa ota nem latott darabokkal kiegeszitve. WOW. Nagyon ott volt, sok informacioval, gyakorlatilag nyomon kovethettuk, ahogy H. evrol evre koverebb lett. :) Ahogy o mondta 500 evvel ezelott: Henry VIII - dressed to kill, ami egyebkent a kiallitas cime is volt.
Ezutan meg a Bloody Tower-be is beneztunk. Nem, ez nem karomkodas (az angolok a "bloody" szot "az a rohadt.." ertelemben hasznaljak), azert "veres", mert allitolag itt oltek meg a hercegeket, III. Richard unokaoccseit. A kiallitott szoveg hosszasan targyalja, kinek is volt erdeke, hogy megoljek a gyerekeket, ebben a tekintetben nem ohajtok allast foglalni, mert meg reszre hajlonak talalnanak (hiaba vagyok onjelolt Tudor kutato es rajongo, Richard nekem szimpatikus fiu...).
Lattuk azt a kamrat is, ahol Sir Walter Raleigh raboskodott. Kicsit meglepett az evszam, amit a feliratokon talaltam, mert ugy tudtam, hogy Beth "favourite"-jai koze tartozott, es nem ertettem, hogy mit keresett a Towerben ezekben az evekben. Kesobb olvastam, hogy noul vette az egyik udvarholgyet, Elizabeth Throckmortont, anelkul, hogy kikerte volna a kiralyno velemnyet az ugyben, amiert egy idore bortonbe kerult. Kesobb Beth megbocsatott neki, de soha ezutan nem voltak olyan joba, mint elotte.
Ugyanakkor Boleyn Anna cellait nem talaltuk meg. A White Towerben kellett volna lennie, ha jol emlekszem.
A Tower utan kulonvaltunk. Neeem, nem azert mert nem birtuk egymast tovabb elviselni. :) Arrol volt szo, hogy Baba egy levelezobaratnoje szinten eppen Londonban volt, es talalkozni akart vele (azelott meg nem lattak egymast) es mivel Laura is nemet, attol tartottam, hogy csak nemetul fognak ugatni en meg szepen mosolygok es csak ulok mellettuk anelkul, hogy egy szot is ertenek. Kulonben is el akartam intezni meg egy par dolgot, ugyhogy megbeszeltuk, hogy a megszokott helyen, a National Theatre-ben talalkozunk 5kor.
Nekiindultam hat, es ne mondjam, a konyvesboltban kotottem ki. A Trafalgar Square sarkan van egy Waterstone's nevu bolt, amit meg a tavalyi utamrol ismertem. Hat, gyerekek, az ott levo Tudor-repertoar olyan nagy, hogy legalabb fel orat alldigaltam a "tortenelem" szekcio elott, hol ezt a konyvet, hol azt emeltem le a polcrol, keptelen voltam valasztani. Vegul 4 konyvvel lettem gazdagabb. :) (Henry VIII - the biography, Innocent Traitor, Elizabeth&Leicester es The kings and queens of England). Ezutan beugrottam meg a Noel Coward szinhazba, hogy leadjam a Calendar Girl-oknek a filmunket. Csak be akartam dobni a portara, de 2 kozoluk pont kint cigarettazott, ugyhogy elbeszelgettem veluk egy kicsit. Nagyon viccesek voltak :)
Vegul a Nationalben kotottem ki, ahol is kiderult, hogy Laura remekul beszel angolul, ugyhogy nagyon jol ereztuk magunkat, egy tea mellett. Annyira megszerettuk, hogy elhivtuk magunkkal estere a Globe Theatre-be, ahova (allo)jegyeink voltak Euripides Helen c. komediajara. A darab naaagyon vicces volt, es meg soha nem voltam elotte a Globe-ban eloadason. Igazan jo kis befejezese volt ez a londoni utnak. Zavaro korulmenyek persze adodtak, pl. hogy a biztonsagiak nem hagytak senkit leulni, a foldre sem. Volt egy par gyerek, akik a masfel ora vegere nagyon faradtak voltak, de azok a gonosz biztonsagiak kozoltek, hogy ha valaki allojegyet vesz, az alljon. Ilyen gond a Nationalben nem volt, nagyon gaznak talaltuk az ilyen viselkedest. A masik gond az volt, hogy kb minden 5 percben elszallt egy repulo a fejunk felett, es mivel ez egy szabadteri szinpad, nem okozott katarzist a nagy repkedes. Allitolag tul kozel volt a Heathrow Airport, de ez az informacio nem javitott sokat azon, hogy szegeny szineszeknek tul kellett harsogniuk a repuloket.
11 korul erunk vissza a hostelba, ahol egy fiatalember a kulcsainkat kerte. Nem ertettem ezt az uj biztonsagi intezkedest, de azert megmutattam. Aztan a fiatalember a kint ucsorgo lanyhoz kezdett beszelni - magyarul. Gondolhatjatok, azonnal beszedbe elegyedtunk es osszebaratkoztunk, addig-addig, hogy a fiucska felajanlotta, hogy a kov. reggel (hajnalban) kivisz minket a repterre kocsival kicsit olcsobban, mint ahogy eredetileg mentunk volna. Akadtak persze gondok, mert az elso metro tul keson indult, nekunk mar reggel 5kor ki kellett volna lepnunk. Tovabba, mivel a konektorok nem mukodtek es a mobilok lemerultek, nem tudtuk, hogy hogyan ebresszuk fel magunkat az ejszaka kozepen. Szoval este 11kor meg nem tudtuk, hogy a kov. hajnalban lekessuk-e a repulot, ugyhogy ez az ajanlat nagyon pozitivan ert mindenkit, gondolom Alexet is, aki 35 fonttal lett gazdagabb.

Huseges olvasoimnak koszonom, hogy vegigolvastak a firkalmanyaimat Londonrol, es mindezert jutalombol feltettem egy par fotot a photobucket-ra. Nemelyiket el kell forgatni, de ez senkinek nem okoz gondot ugyebar :) ime: http://s293.photobucket.com/albums/mm43/imeldagreen/2009%20Babelda%20summer/

London report no. 5

Hetfo, reggel 9. Eredetileg ugy gondoltuk, hogy ha mar ingye nem, legalabb penzert benezunk a Westminsterbe, de hat megint sikerult elaludni. Ezzel be is fejeztuk a probalkozast, hogy oda eljussunk, azzal a felkialtassal, hogy ami nem megy, azt nem kell eroltetni.
Egyebkent nem lett volna olyan komoly gond a a reggel 9 ora, a dolog abban gyokerezett, hogy aznapra egy windsori kirandulast terveztunk, estere viszont mar Londonban akartunk szinhazba menni. Nem, ezuttal nem a Phedre futott, hanem a Noel Coward Theatre-ben a Calendar Girls c. musical. Ha valaki figyelemmel kiserte eddigi palyafutasunkat, akkor emlekezhet ra, hogy Calendar Vegetables cimmel mi is megrendeztuk ugyanazt a tortenetet. Mar a kisujjunkban volt a film, es mikor elozoleg kiderult, hogy egy szinpadi valtozatot is keszitettek, egyetertettunk abban, hogy ez kihagyhatatlan.
Ugyhogy be kell vallanom: Westminster Abbey az iden nem volt.
Helyette Paddington pu. fele vettuk az iranyzekot, ami egy kicsit komplikaltta sikeredett, ugyanis nehany metromegallo atepites miatt le van zarva, de ezt egy kedves noi hang kozvetlenul a megallo elott mondja be, ugyhogy halovany fogalmad sincs, hogy hol fogod ismet meglatni a napvilagot. De az is megeshet, hogy Baba tajekozokepessege mondott csutortokot. En ezalatt az ut alatt egy sms-nyi karakterben probaltam osszefoglalni az addigi esemenyeket, es hagytam, hogy a karomnal fogva vonszoljanak. Szerintem legalabb 40 percet utaztunk, csak hogy a Paddingtonra erjunk. Sajnalatos modon, 16.50-ig nem tudtunk varni, bar igazan kivancsi lettem volna az elmenyre. Helyette olyan 11 korul felultunk egy vonatra, ami leginkabb egy metrora hasonlitott. Meg kell mondjam, a British Rail Service kiabrandito. Na nem mintha nem lenne tiszta meg rendes, egyszeruen csak nem ugy erzed magad, mintha vonaton ulnel. Semmi vonat feeling. A jo Poirot-Miss Marple-vonatoknak annyi.
Az ut Windsorig kb egy ora lehet, egy Slough nevu megallonal at kell szallni, de ez nem okoz gondot, csak mondjuk a jarokereteseknek, mert olyan 5-6 perced van az egyik peronrol a masikra erni, feluljaroval, mozgolepcso/lift nelkul. Amugy az sem gond ha lekesed, mert Slough es Windsor kozott olyan fel orankent jar a vonat. Ja, es ha mar feluljaro, az angolok imadjak a lepcsoket. Gondolom teljes lelki nyugalommal bevezethetik, hogy az utazas 65 ev felett ingyenes, mert ugyse tudja egy 65 ev feletti sem igenybe venni, akik meg igen, azoknak a szama olyan elenyeszo, hogy a londoni kozlekedesnek meg se kottyan. Mozgolepcso nagyon keves helyen van, ha valami, akkor egy 50 szemelyes lift, ami fol-le szaladgal a neppel, de amig a liftig elersz, addig is kb 600 lepcsot maszol meg, foleg nagyobb metromegalloknal. Gondolom azert, mert Londonnak 12 metrohalozata van, amik nyilvan nem egy magassagban kozlekednek. Mindenesetre a metrozast komoly sporttevekenysegnek lehet elkonyvelni.
Windsor egy kis varos, aminek a kozepen all a kastely/var, ahogy nevezzuk, egy nagy fallal korulveve. Elmeletileg a hivatalos kiralyi lakhely, a nagyokosok szerint sokan azert jonnek, hogy egy pillantast vessenek az oreg Lilybeth-re, de a mi kirandulasunkkor azt hiszem, pont Balmoralban voltak. Nem utasitottunk volna vissza egy teat odaat Skociaban, de ennyivel az angol kiralyi csalad meg ados maradt nekunk. Helyette megnezhettuk a "State Apartments"-nek nevezett szobakat, ami altalaban hivatalos szemelyek fogadasara es turistaknak van fenntartva, tovabba Mary kiralyno babahazat, es a St. George Chapelt, ahol VIII. Henrik van eltemetve sok kollegajaval egyetemben. Szegeny oreg Harryt eloszor meg se talaltuk, mert nem valami nagy kriptaban van. Mikor mar az exit fele kozeledtunk, mondtam, hogy kezdezzuk meg, ugyhogy egy kedves holgy elarulta: "valoszinuleg atesetaltak rajta". Es valoban: egy padlolap alatt van Jane Seymourral egyutt. A kapolna egyebkent nagyon szep, engem a Westminster-beli "Lady Chapel"-re emlekeztetett, ami nem is csoda, mert azt VII. Henrik epittette. A mennyezet kulonosen szep, talan keso gotikus stilusban epulhetett, de (sajnos) nem vagyok muveszettortenesz, ugyhogy nalam okosabbak rakereshetnek az interneten es megaszondhatjak, hogy igazam van-e.
Mary kiralyno babahaza eeedes kis (nagy) darab. Gyakorlatilag egy miniatur kastely (mivel tobb emeletes, egy allo embernel nagyobb) es tokeletes reszletesseggel van berendezve, meg villanyvilagitas is van, szerintem meg a vizcspbol is folyik a viz, bar ezt nem probaltuk ki. Nem mintha lehetett volna, egy nagy uveg alatt tartjak az egeszet, de csaladom egy bizonyos tagja valoszinuleg fejen allt volna oromeben ha lathatja. Neki rakom be ezt a kepet.


Egyebkent aki nem tudna, VIII. Henrik tronra jutasanak 500. evfordulojat uljuk, es ennek tiszteletere eleg sok extra kiallitast tartanak Anglia-szerte. Windsorban is volt egy, ugyhogy legnagyobb oromomre eredetiben lathattam egy jo par festmenyt a nagy Harryrol meg elhiresult felesegeirol es kortarsairol. Egyeb informaciok is felszinre kerultek egy bizonyos Mary Rose nevu hajorol, amit akkoriban epitettek es hasznaltak, de elsullyedt es csak a 20. sz. soran emeltek ki.
Mindezen latnivalok eleg sok idot emesztettek fel, ugyhogy 5 korul meg beultunk egy Evening Prayer-re abban a remenyben, hogy esetleg hallhatjuk a St. George Chapel korusat (nagyon pozitiv elmenyeim voltak ugyanis az anglikan szertartasokrol meg a tavalyi evbol, amikor Canterbury-ben vettem reszt egyen), de ebben csalodnunk kellett. Valoban csak egy esti imadsag volt.
Kicsit elpilledve utaztunk vissza London fele, de mivel az ido ugy latszik elhuzodott, valahogy ismet oda jutottunk, hogy futottunk a szinhazba. Komoly tapasztalattal rendelkezunk mar ilyen teren, hogy hogyan erjunk a varos egyik vegebol a masikba 15 perc alatt egy szinhazi eloadas kedveert. Persze a dolog ironiaja az volt, hogy pont 3 perccel 8 elott erkeztunk, amikor is minden csondes volt a szinhaz kornyeken es amikor a muveszbejaronal erdeklodtunk, kozoltek, hogy aznap nincs is eloadas. Na, a Babelda-hugom megint nagyot alakitott, mikor kinezte, hogy mikor jatszak a darabot. De ha mar ugyis a kozelben vagyunk es van egy szabad estenk: igyunk meg egy teat a National-ben az elmult napok emlekere :)

London report no. 4

Elnezest a kiesesert, az az esemeny akadalyozott meg az irasban, hogy 20 eves lettem. Szoval akkor folyt. kov.:
Vasarnap, ezuttal reggel 10. Ugy tunik, hogy semmilyen koltozkodes, augyudorges, es mas hostel-zajok nem akadalyoztak meg abban, hogy ezuttal elaludjuk a Westminster-beli istentiszteletet. Ha jol emlekszem 10re kellett volna odaerni, ehelyett akkor nyitottuk ki a csipainkat. A vegzet valoszinuleg nem akarta, hogy ellatogassunk oda. Nagy nehezen vegre osszekaszmolodtunk - es ha meg nem lett volna eleg a festmenyekbol - a National Portrait Gallery-ben kotottunk ki. Persze az egeszet nem jartuk vegig, oriasi, es persze csak akkor van ertelme, ha az ember tudja is, hogy kiket lat. En mar tavaly jartam ott, akkor a Tudorokat meg a kortarsakat neztem vegig. Most is a Tudorokkal kezdtunk es nagy elegtetel volt, hogy 1-2 fazon kivetelevel gyakorlatilag mindenkit tudtunk, hogy kicsoda. Nagyon fess nepek voltak azok akkoriban, meg akkor is, ha a kiralynojuk hagyott nemi kivannivalot maga utan (az orra merete tekinteteben legalabbis mindenkeppen). A Tudorok utan probaltunk sorban haladni, de nekem kicsit osszefolytak a dolgok megint, pontosabban a Tudorok es a Gyorgyok kozott halvany gozom sincs, hogy mi tortent. Utana viszont megint elegge kepben voltunk, az irokat es gondolkodokat illtoen legalabbis. Sajnos valahol a 19. szazad kozepen lejart a rendelkezesre allo indonk (ez csak annyit jelent, hogy keson erkeztunk az alomkor miatt es mas programunk is volt, az ember addig marad odabent, ameddig kedve szottyan, foleg, hogy ingyenes a bemenetel), ugyhogy a 20. sz. meg a kovetkezo latogatasomra var. Pontosan nem emlekszem, de szerintem az ebed megint teljesen kimaradt, mint rendesen. Egyaltalan az etkezeseket eleg bizarrnak lehet nevezni, mar amikor megtartottuk oket egyaltalan. A melypont ezt illetoen az elozo nap volt, amikor reggelin kivul mast nem is ettunk. Nem, nem smucigsagbol kifolyolag, egyszeruen igy adodott es kesz. Az ember nem rohangalhat kaja utan, amikor annal sokkal fontosabb dolgok szolitjak.
Nahat, a Nat. Portrait Gal. utan - a valtozatossag kedveert - a Nationalbe mentunk, ezuttal az un. "Backstage tour"-on vettunk reszt. Ez egy fajta kulisszak mogotti tura vezetessel meg miegyebbel, nagyon erdekes volt, mert igy vegre nem csak a Lyttelton Theatre-t lattuk, hanem a masik kettot is. Az Olivier pl. dobbenetesen nagy, es egy gorog szinhaz mintajara keszult. Lattunk diszleteket, ruhakat, a szinpadokon pedig hang es vilagitas probakat tartottak. Poenkodtunk azon, hogy nyugodtan leszakadhatnank a csoporttol es "eltevedhetnenk", hogy aztan veletlenul pont Helen oltozoszobajaban kossunk ki, de a nagy helyzet az, hogy mindenfele idezojel nelkul tevedtunk volna el. Az egyik szarny - igy elso latasra - pont olyan, mint a masik, ugyhogy lehet, hogy este 8ig se talatuk volna meg a keresett szobacskat.
Ne mondjam, a backstage tour utan megint elcsiptunk egy delutani Phedre-t. Egyebkent erdekes dolog 3x ugyanazt a darabot megnezni, mert az ember mindig masra figyel. Eloszor meg van dobbenve, hogy hu, itt van, meg persze a sztorira figyel, masodszorra a jelmezre es a testbeszedre, harmadszorra meg a nyelvi finomsagokra. Szerintem barkinek, aki kritikat ir egy darabrol, minimum haromszor meg kene neznie azt, amirol ir, es akkor nem fog annyi marhasagot osszehordani, mint amennyit a sajto gyakran megtesz. Ha hazaerek utananezek a Phedre kritikaknak, kivancsi vagyok, hol egyezik a velemenyunk es hol nem.
Na persze, az elozo napi esemenyektol verszemet kapva ismet a lepcso aljaban uldogeltunk egy sort, de Helen neni most a masik oldalon ment ki. Sasszememnek koszonhetoen azert nem tevesztettuk el. Ugyanaz a kek ruha volt rajta, meg piros taska, es eppen a liftbe setalt be, mikor eszrevettem. Erre mi le a lepcson (a parkoloba). Odalent o ki a liftbol. Mi be a liftbe (minket nem vett eszre). Fel a foldszintig, aztan futas a melygarazs kijarata fele. A stage door elott ismet kisebb tomeg varakozott, es megveto-csodalkozo tekintettel neztek a 2 idiotat, akik rohannak a sarok fele. Par perc es mar jott is az oreglany, egy bordo kisse oregecske kocsiban. Csak semmi Ferrari. Nagyon helyes.
Azert alltunk a sarokra, mert tudtam, hogy ott elsobbseget kell adni, tehat majd megall es korulnez. Korul is nezett. Eloszor balra, aztan... jobbra, es akkor ott lathatta a 2 idiotat, akik nagy vigyorogva integettek neki. Nyilvan nem sok fogalma volt, hogy kik lehettek, de az illem megkivanta, hogy kedvesen mosolyogjon es visszaintegessen.
Ugy mellesleg: vezetes kozben kavet szurcsolgetni nem legalabb olyan veszelyes, mint mobilozni? Csak eszembe jutott, hogy ha valaki kavezik, integet, meg mosolyog, azutan, hogy 2 orat ordibalt a szinpadon, akkor mennyi energiaja marad arra, hogy a forgalomra figyeljen? Mindegy, engem ez nem erint :)
Mindezen elmenyek utan egy kellemes esti setara indultunk a Covent Garden varosreszben (odaig gyalog mentunk, csak at kell menni egy hidon, 15 perc seta az egesz), boldogan hehereszve, sot, karorvendoen rohogve mindazon szerencsetleneken, akik meg akkor is a muveszbejaronal varakoztak. A Helen-elmenyek ezzel le is zarultak - nem ugy a National Theatre elmenyek. Akarhova indultunk, valahogy mindig ott kotottunk ki, teazgatva, pihengetve. Tenyleg a masodik otthonunk lett. De errol majd maskor meselek :)

London report no. 3

Ismet korai keles. A szokasos reggeli rutin utan meg remenykedtem abban, hogy esetleg a reggeli nem minden nap ugyanaz, es hogy talan elkerulhetem a lekvart, de tevedtem. Hala az egnek elozo nap egy adag szalamival gazdagabbak lettunk, ugyhogy a lekvart megis megusztam, de azert kiralyi reggelinek megsem volt nevezheto a dolog.
Aznap a delutani eloadasra volt jegyunk, ezuttal nem allojegy, meg marciusban foglaltuk, ugyhogy a delelott szabad volt. A Temze deli partjan indultunk hat setara, atsetaltunk Southwark Bridge-en, majd jobbra fordulva a Globe Theatre-hez ertunk. Mar elore kineztunk egy darabot, amit a kirandulas legvegere terveztunk, ugyhogy ha mar ott voltunk, megvettuk a jegyeket. Ismet smucig turista modjara allojegyeket, Euripides Helen c. komediajara. Stilusos, nem igaz? Shakespeare Globe-jaban gorog darabot nezni... Egyebkent eleg Euripides-hangulatban voltunk, ugyanis igaz, hogy a Phaedrat Racine irta, de az eredeti tortenetet Euripides jegyezte le Hyppolitos cimmel (aki nem hiszi, jarjon utana).
Mivel a National fele a Tate Modern pont utba esett, beugrottunk oda is. Gondolom sokaknak nem lesz meglepi, ha azt mondom, hogy nekem ez nagyobb elmeny volt, mint a Nat. Gal. Nagyon szeretem a modern kepeket, es a legtobbjukkel eddig meg nem talalkoztam, ugyhogy igazi kis cult kirandulas volt ez. Az epulet eleg nagy, de eltevedni nagyon nem lehet, van terkep meg a security is roppant segitokesz. Jol emlekszem, hogy ez volt regen a Pink Floyd gyar? Csak ahogy ott jartunk, beugrott, de lehet, hogy tevedek... tudom, hogy valami kiallitohazat csinaltak belole...
Na ne mondjam, kepek ide vagy oda, azert Helen (Mirren, nem Euripides :)) ott lebegett a levegoben, ugyhogy fel 2 korul mar a National korul lezengtunk. Nagy oromomre megint nem mi voltunk az egyetlenek es hamarosan baratsagba is keveredtunk egy ausztral leanyzoval. Masok is varakoztak ott, de nem mindenki olyan szoialis, mint egyesek :) Ne mondjam, Helen neni ismet kocsival jott, es nekem mar kezdett gyanus lenni, hogy erdemes-e a Stage Door felirat alatt alldigalni (kesobb uldogelni). Aztan elerkezett a 3 ora, ugyhogy bemasztunk a helyunkre, ami meglepoen jo helyen volt. Igaz, nem a foldszinten, hanem az emeleten, de az elso sorban, majdnem kozepen. Nagy elmeny volt, Helen vegre nem bolha meretu volt, mondhatnam meg a pici rancokat is lattuk a tavcsovel. Bizony, ez a szinhaz nem tul nagy, ugyhogy a mi helyunk egeszen kivalo volt. Legnagyobb meglepetesemre 2 magyar lany ult mellettem, akikrol kiderult, hogy szinten eleg Helen-buzik, de azert annyira talan nem, mint Babelda. Kesobb a Stage Door kornyeken lattam oket, de nem voltak tul kitartoak.
A darab utan egy kellokeppen "miserable" 2 ora kovetkezett. Kozvetlen a darab utan meg talalkoztunk az ausztral lanykaval, meg egy angol nenikevel is osszehaverkodtunk, Dominic Cooper-rol mar ne is beszeljunk (DC Hyppolitos-t alakitja, leginkabb a Mamma Mia . filmbol ismerhetitek), meg persze egy imadnivalo angol securityrol... A dragon-lady-vel is megint nemi baratsagtalan kapcsolatba kerultunk, de a security megnyugtatott, hogy a banya mindenkivel ilyen "harsh". A vegen nagyon kezdtem unni a dolgot, haragudtam is az oreglanyra, amiert igy megvarakoztatja a nepet. Ja, uzenetet is kuldtunk neki, ugyanis a cast osszes tobbi tagja hasznalta az ajtot, ugyhogy az egyiket elcsiptuk, hogy szoljon mar be a primadonnanak, hogy varakoznak ra. De nem tortent semmi, hacsak az nem, hogy elert minket a londoni idojaras, esett az eso, es fagyos hideg volt. Mire az esti eloadas kezdodott, mar a National Cafe-ban ucsorogtunk, vegre egy normalis teat szurcsolgetve.
Ugy dontottunk, hogy Helen kap meg egy utolso eselyt, aztan ha most nem futunk ossze, akkor "you can kiss my ass, goodbye". A National Theatre-t ugy kell elkepzelni, hogy a szinhazakon kivul van egy nagy elotere, ahol kisebb koncerteket tartanak, sofak vannak kirakva, az emberek kavezgatnak es beszelgetnek, ugyhogy tovabbi 2 orat (amig az esti eloadas tartott) ucsorogtunk egy zold kanapen. Ezalatt az ido alatt meg egy baratot szereztunk, egy masik biztonsagi ort, aki mar az elozo naprol ismert bennunket, es beszedbe elegyedtunk vele. O aztan megjegyezte, hogy Helen altalaban ezt es ezt a lepcsot hasznalja, ugyhogy ha mindenkepp latni szeretnenk, akkor itt es itt nezelodjunk "de persze az is lehet, hogy ma nem ezt fogja hasznalni". Nana. Verszemet kaptunk az otlettol, ugyhogy annak a bizonyos lepcsonek az aljan uldogeltunk mar 10kor, mikor vege lett az eloadasnak. Es ami kesik nem mulik, mintegy 40 percnyi turelmetlen varakozas utan egyszercsak elslisszolt melletunk egy alak kek ruhaban, piros taskaval, es ahogy a forduloba ert, meglattam a profiljat. Na azt az orrot 1000 kozul is fel lehet ismerni. En legalabbis biztos, hogy felismerem. De sajnos a hangomat teljesen elvesztettem, ugyhogy csak arra futotta, hogy a Babat bokdossem, aki hala az egnek kicsit tobb lelekjelenlettel rendelkezett, es egy "Excuse me"-val megallitotta Helen nenit. "Sorry, I'm going" mondta o. De Baba addig addig mondta, hogy csak megallt, ugyhogy elgagyoghttuk, hogy "happy belated birthday" meg hogy egy kis aprosagot is hoztunk neki (errol majd kicsit kesobb kuldok kepet, naggggyon poen dolog...) erre o "aaah, you are the girls from Hungary, right?" Hat ja. Right... szoval tudtad, hogy itt vagyunk, ven banya. Nem okozott lelki furdalast kozolni vele, hogy ropke 9 orat vartunk arra, hogy lassuk. Ezen azert kicsit fennakadt, szerintem, mondta hogy jaj de sajnalja, meg kezet fogott velunk (2szer is!), ugyhogy kozelrol is megszemlelhettuk azt a nagyon cool tetkot ott a bal kezen (amit egyszer indianok tetovaltak ra, amikor reszeg volt... hihi) es vegul suru "thank you"-k kozepette tavozott. huuuuu... na a "side effect"-ekrol inkabb nem kozlok informaciokat, mivel mar igy is mindenki bolondnak nez, ugyhogy nem erositem itt a hatast. juuuuuuuuuuuj, azert nagggyon durva volt, nem hittem volna, hogy ez valaha is bekovetkezik, foleg az elozo nap esemenyei utan. Gondolom igy, hogy ennyire nehezkesen ment, meg nagyobb elmeny volt. Oriasi vigyorral a szankon, remego terdekkel masztunk el a mteroig, el a muveszbejaro elott, kajanul nevetve az ott varakozokon. Azt hiszem a 100 wattos vigyort meg az agyban sem lehetett letorolni a szamrol.

Aki esetleg nem kepes felfogni, hogy miert irok ennyit Helenrol meg a Phedre-rol, vagy hogy miert neztuk meg a darabot vegul 3szor (meg a kov. nap is) annak ajanlom az alabbi videot megtekintesre. Epidaurosban is eloadtak, es valami nagyon jo fej rajongo keszitett nehany kaloz felvetelt. Ime:

London report no. 2

Reggel 8, nagy joves-menes a szobaban. Nem is nagy baj, ha mar az ember ilyen messzire jon, nem aludni akar. Meg pizsamaban, felfedezokorutra indultam a pinceben (ugyanis a szobak odalent voltak), megkerestem a budit meg a zuhanyozot. Mindketto "megfelelt" osztalyzatot kapott, es nem kis meglepetesemre meg a zuhanyozoban sem volt dugo, leven vagy 50 zuhanyfulke (fuggonnyel). A reggelit illetoen nem voltak nagy remenyeim es ez be is jott. Toast, valami trutymo, amit ok ugyan lekvarnak neveznek, de szerintem vizen, liszten, nemi cukron es piros szinezeken kivul nem sok minden volt benne, tovabba corn flakes, tej, tea es egy ujabb meghatarozhatatlan folyadek, ami kave nevre hallgat.
Fel 10re mar a metronal voltunk. A megallo mintegy 3 perc gyalog es fel perc futasnyira volt, abszolut tokeletes helyen (Russel Square megallohely, Piccadily line, akinek ez mond valamit). Ugyan a Westminster Abbey fele indultunk, a helyszinen Babamnak is leesett, hogy NEM vasarnap van, ugyhogy istentiszteletre nem megyunk - jo turista modjara ugyanis kieszeltuk, hogy majd a "service"-re megyunk, mi aztan nem fizetunk a bemenetert. Baba azonban, mikor elozoleg az interneten vizsgalodott, meg volt gyozodve, hogy aznap vasarnap van. Ez ugyan egy picit uresjarat volt, de hat annyi baj legyen. Kis tanakodas utan ugy dontottunk, hogy korulnezunk a National Theatre kornyeken, kinezzuk a muveszbejarot meg hasonlok. A Nemzeti a Westminstertol kb 20 perc setanyira van, az ember atsetal a hidon, el a London Eye alatt. Maga az epulet egy nagy beton hodaly, de a het vegere a masodik otthonunkka valt, ugyhogy nagyon megszerettuk :)
Elso utunk a Theatre Shop-ba vezetett, nagy boldogsagunkra RENGETEG Helen-holmit kinaltak fel. Be is vasaroltuk azonnal az osszes letezo Phedre (Phaedra) anyagot. Akinek eddig meg nem esett le: Helen Mirren, Dame of the Brittish Empire Racine Phaedrajanak foszerepeben tundokol iden nyaron a National Theatre-ben. Szoval, a shop utan tovabbi felfedezesek kovetkeztek, mint pl. Stage Door, stb, de mindennek keves eredmenye volt, leven de. 11 orakor nem sok minden tortenik odabenn.
Tovabballtunk hat, a National Gallery-be, ami nekem az elozo kirandulaskor kiesett ido hianyaban. Hat kepek... Sok szep, de egy ido utan az ember szeme elott mar osszefolynak a dolgok, ugyhogy nem is mentunk teljesen vegig. Arnolfini hazaspar, Van Gog, egyebek. Itt koltottuk el szereny ebedunket is. Kicsit faradtan - es kellokeppen stresszben az elottunk allo szindarab es talalkozas miatt - tovabb leptunk a Victoria & Albert Museumba, na hat az egy csucs. Az egyetlen sajnalatos dolog az volt, hogy 6.30kor zartak es nekunk csak egy orank maradt arra, hogy korbeszaladjunk, de ezt mindenkinek javaslom, aki Londonba latogat. Isteni gyujtemeny ruhakkal es hangszerekkel, gyakorlatilag minden korbol, es a legjobb az, hogy foglalkoztatjak is a nepet. Ez azt jelenti, hogy felprobalhatod a krinolint, belenyulhatsz a pancelkesztyube, szoval sajat magadon tapasztalhatod, hogy milyen is volt akkor. A kedvencem Erzsebet kiralyno (jovoben feltehetoen csak Beth-kent fogom emlegetni az oreglanyt) virginalja volt, aminek a hangjat meg is lehetett hallgatni (na nem mi jatszottunk rajta, persze).
Mire a V&A zart, en mar majdnem osszerogytam a faradsagtol, es Baba labat is kiette a cipo, ugyhogy haza indultunk. Otthon a szoba ures volt, kis olvasasba fogtunk. Fel ora sem telt el, mikor Baba egyszer csak hangosan kezdett olvasni a Nemzeti programfuzetebol: "Az eloadasokra 5 fontert allojeggyel is be lehet menni. Milyen nap van ma? A, igen, szoval ma 8tol van eloadas. Hany ora is van? 7. 15. Na akkor indulas" Azt hiszem bekerulhetunk a Guinnes rekordok konyvebe, ha azt mondom, hogy a Russel Square-tol 20 perc alatt a National jegypenztarahoz ertunk. Mivel nemi indulas elotti keszulodes is szukseges volt (tavcso, legyezo), igy pont 4 perccel 8 elott erkeztunk, es 2 perc mulva mar a Lyttelton Theatre kakasulojen alldigaltunk. Felreertesek elkerulese vegett: a NT-ben 3 szinhaz kap helyet, igy egyszerre 3 eloadast tudnak tartani. Az Olivier, a Lyttelton (amiben a Phedre fut) es meg egy, amit elfelejtettem.
Szoval Phedre: jajjj, gyerkocok, HIHETETLEN volt!!! Tokeletesen ertheto angolsag, Helen gyakorlatilag csak oltozni lep le a szinpadrol, de az egesz produkcio isteni. Eloadas utan egyfajta transzban acsorogtunk a Stage Door elott. Mivel a taxizas nem olcso mulatsag, ugy dontottunk, hogy max 11ig varunk, es addig semmi sem tortent. Illetve, mondhatjuk, hogy osszeismerkedtunk a kesobb "dragon-lady"-nek nevezett portas holggyel, aki roppant kimerten es baratsagtalanul kozolte a kint varakozo nepseggel (nem mi voltunk az egyetlenek ugyanis), hogy Helen a melygarazson keresztul tavozott. Hat igen, kellemetlen dolog ez a melygarazs, hat meg az, hogy mennyi kijarat van azon a nyamvadt epuleten...
Talan egy picit csalodottan, de azert boldogan bujtunk agyba, hogy egy ujabb nagyon rovid ejszakat toltsunk a pinceben.

Budpest/London - report no. 1

Jo reggelit. Nemetorszagbol jelentkezem, tegnap erkeztunk vissza a civilizalt vilagba, ahol mar internet is letezik, ugyhogy megoszthatom a vilaggal fantasztikus elmenyeimet. Mivel sok idom nincsen, ezert csak 1-1 naprol kuldok beszamolot (es ez talan egy pici reklam is, hogy surubben latogassak az oldalt a kedves rajongoim :)) Tehat, nap 1:
indulas Szegedrol. Hajnal... eredetileg 7kor indultunk volna, de a reggeli ebreszto csak fel 8kor erkezett - el lehet kepzelni, hogy ezutan mikor indult a csapat. 5en utaztunk Pest fele, a pereputtyom ugyanis Ausztriaba indult kalandturara es mivel utbaejtettek a fovarosunkat is, beramoltak a Babelda novereket is a kocsiba. Ezt szo szerint kell erteni, ugyanis rettentoen tomve voltunk ebben a masfel oraban... sok borond, hatul a labak helyen is kofferek, a kezi fek helyen meg labak. A multifunkcionalis sofor (apa) olykor meg labmasszazst is tartott :)
Pesten minket lecsereltek a nagyanyora, Mayara, es a csalad folytatta utjat a labanc-land fele, a Babelda noverek pedig Pesten igyekeztek eltolteni egy napot a forrosagban. Tartalmasnak csak mersekelten mondhato 24 ora kovetkezett, ugyanis nem nagyon birtuk ravenni magunkat, hogy kimozduljunk a hus lakasbol, de vegul csak elvanszorogtunk a Muzeum Antikvariumba (ez az en Mekkam, es muszaj volt megmutatnom Babanak) utana pedig a varba, ahol ismet a Labirintusban kotottunk ki. Ismet, mert 2 (3?) evvel ezelott mar jartunk ott, de fel kellett eleveniteni a kedves emlekeket, nem is beszelve a kellemes husrol, ami a fold alatt vart rank. Minden esetre kieheztunk a londoni idojarasra.
A gepunk este 8 korul indult, es mar jo idoben kint voltunk a repteren. Az ut sok uj elmennyel nem szolgalt, ha csak azt nem szamitjuk, hogy meg soha nem utaztunk repulon egyutt. Igen csak bosszanto volt azonban, hogy mar kesessel indultunk, arrol nem is beszelve, hogy mennyivel erkeztunk... Ez egy kicsit keresztul huzta a szamitasokat, ugyanis lekestuk az utolso buszt, ami bevitt volna a varosba. Kb. fel 12kor ultunk fel a Gatwick Express-re, utana pedig taxiba vagtuk magunkat. Mintegy hajnali fel 2re ertunk a hostelbe. Nem, nem utottem, felre, valoban hostel es nem hotel, egy 7 agyas, koedukalt szoba, minimalis komforttal. Ez persze az ilyen elszant taborozokat, mint mi, nem zavarja, csak mondjuk a szobatarsak nem dijazzak, ha az ember az ejszaka kozepen kezdi el felhuzni az agynemujet egy 12 m2-es szobacskaban, 2 fejlampaval felszerelkezve. Amugy 2 db 2 emeletes es 1 3 emeletes agy allt a szobaban, mindegyik elhuzhato fuggonnyel, ugyhogy igazan nem panaszkodhattak. Egy nagyon rovid ejszaka kovetkezett, aminek reggel 8 korul lett vege - de a folytatasrol majd a kozeli jovoben tudositom az erdeklodoket :)
A kepekrol annyit, hogy meg sajnos nincsenek a gepen, de nemsokara azokkal is szolgalok. Udvozletem piciny otthonomnak.

Calendar Vegetables

Ismét sokáig leszek távol, és mivel az utóbbi napokban rettentő elfoglaltak voltak a Babelda nővérek, ezért csak ennyi pici hozzászólást tudnak tenni:
A holnapután induló londoni kiránduláson egy színházi látogatást is teszünk, Racine Phaedráját nézzük meg, Helen Mirren alakításában. Helent közismerten mindketten imádjuk, és tervbe van véve egy művészbejárói találkozó is vele. Ezt egy pici ajándékkal szerettük volna ünnepelni (annál is inkább, mert Helen éppen 2 napja ülte a szülinapját), ami az egyik filmjének, a Felül Semmi-nek (Calendar Girls) lett volna a re-make-je. Sajnos csak lett volna, ugyanis a rövid rendelkezésre álló 2 nap nem hogy 90, de még 9 percnyi film elkészítésére is kevés volt. Minden esetre azért képek vannak, és a rövidke videó is nemsokára fel fog kerülni az internetre (hm... mondjuk egy hónap múlva, ha hazajövök). Végül más ajándék készült, ami gondolom szintén nem sokára itt lesz látható. Addig nevessetek egy jót a Calendar Vegetables c. film képein!

I'll be away for long time again and since the Babelda sisters have been terribly busy in the past days, only a tiny post shall appear now:
The day after tomorrow we are setting off for London and our trip will also include a visit to the National Theatre, where we are to see Racine's Phaedra, brought to life by Helen Mirren. As people very well know, we are both crazy about Helen, and we are planning to meet her at the Stage Door. We wanted to celebrate this special event with a little present (esp since Helen celebrated her birthday 2 days ago), which would have been the re-make of one of her films, Calendar Girls. Unfortunately only 'would have been', because the given 2 days were not enough to create 9 mins of film, not to mention 90. But anyway, pictures are available and the short video will be uploaded to the world wide web soon (well.. let's say in a month, when I get home). In the end some other present has been made, which will appear here soon too, I guess. Until then, have a laugh at the stills from the movie Calendar Vegetables!

'Allo 'Allo, Makó calling...

... arrived, having eaten lunch. phuh.. tiring things over?
anyhow, yesterday - after a number of affairs - I collected my Babelda sister from the airport at around 9 and having fed her - at HER expense - we set off for Bp by train - at least when it finally came. Half journey was enjoyable, since we owned the whole train, but in the second half we were joined by a funny looking - and disgustingly smelling - fellow who was kind enough to sit right behind my back, so that he got a perfect view of.. "george cloony" :) [sry guys, who don't understand this] ney ney, of my Baba.
The fellow cockroaches with whom I share my flat were lovely enough to welcome my friend, one running across the front hall a long path towards the kitchen. He was tragically killed after this glorious entrance and the funeral was held in the toilet.
We had a late supper while I was applying my new curtains (a bit too short in the end, coz I forgot the size of my window. to be more appropriate, I lost the paper on which I'd written it :)) and I dare say they look splendid.
Baba's phone, a typical German "person" woke us at 7 with the usual cruelty, and I was slightly reminded of a former occasion when a sharp voice had greeted us, shouting "AUFSTEHEN!!!" [again sry for those who dont get this :)]
WE had a run, and got away with just a LITTLE worrying concerning whether we'll miss the train or not. Train journey is hardly worth mentioning, afterwards we were greeted by dad and some minutes later Baba was introduced to the apple of the family's eyes, our most popular member, Micike/Judi/Gücülke/Géza, call her however you wish.
This was followed by a bit of packing and trying on of dresses, a bus journey, and then the luuuuuunch.. (a greatly desired one).
Now, that our babies are not growing bigger any longer in the belly, we feel quite ready to visit Maros river bank and swim in the dirt of the dirtiest river ever existed (ok, not QUITE right... at least I will not admit it, otherwise tüchtig germans MIGHT not go into it).
I must also apologize for the lack of posts in the following days, for we are going on a 4 day trip around Transylvania and south-east Hungary. Hopefully afterwards we can provide you with a long and satisfactory review of this trip.

Hello, this is Baba speaking. I wanted to tell that
a) the cat's name is JUDI
b) it's hot here
c) I started a collection of mosquito bites. I've got one from BP, one from Szeged and one from Makó so far.
d) nem vagyok éhes anymore! :)

Makó city of onions :) [no proper photo found online of the city]

Hey

Mintegy hete szenvedek a régi blogom, a http://www.orsolyka.blog.com/ szerkesztésével, de sajnos úgy tűnik, hogy a szolgáltató (vagy én, de erről nem tudok) megbolondult, minek következtében képtelen vagyok új bejegyzéseket létrehozni az oldalon. De mivel az exhibícionizmusom még mindig a régi és képtelen vagyok magamban tartani a véleményemet, továbbá őrületes vágy él bennem, hogy kivételes alkotásaimat a világgal megosszam, így nem volt más választásom, mint hogy létrehozzam ezt az új blogot. Amennyiben a régi blog ismét működésbe lép, mindenkit tudósítani fogok itt. Köszönöm, hogy elolvastál!

I've been suffering to edit my former blog http://www.orsolyka.blog.com/ for about a week without much of a success, but it seems that blog.com (or I, but I don't know about that) has gone mad, therefore I am unable to produce new posts at the site. But since my exhibitionism is just the same as it used to be, and I still feel an extreme urge to share my exceptional artistic pieces with the world, I created this new blog. As soon as the old one starts working again, I shall inform you here. Thanks for reading!