Celtic Tondos

Egy a 3 készülő ablakdísz közül.
One of the 3 window decoration being made.

The story of the popular clown

Ezt a képet a Babelda-nővérem készítette a falára, de nem volt vele megelégedve, úgyhogy nekem adta. Már a reptéren komoly figyelemnek örvendett, a biztonsági őrök még azt is megkérdezték, hogy nem eladó-e véletlenül, és 2 pici lánnyal ennek a bohócnak a révén ismerkedtem meg. Úgy gondoltam, hogy majd az én falamon fog díszelegni, de tévedtem, a családom nem hajlandó megválni tőle. Nagyon népszerű. Másoknak is tetszik?

This picture was painted by my Babelda-sister for her wall, but she was not satisfied with it, so she gave it to me. Ever since it gets rather a great deal of attention, which started at the airport, where the security asked whether it was for sale and it was due to this painting that I got friends with two little girls. I thought I would hang it on my wall but I was wrong, my family is not willing to let go of it. Very popular indeed... Others think so too?

Babelda Productions

"the thundering waves are calling me home"
Pontosabban hazaértem. Németországi kalandjaimról nem számoltam be - ugyanis nem volt sok. Sokat ültünk lenn a pincében (főleg azokban a napokban, amikor nem volt jó idő), ahol egy kisebb festő stúdió van berendezve, és rengeteget alkottunk. Hol Baba volt az ötletgazda és én a kivitelező, hol fordítva, de a Babelda Productions címke kezd legendássá válni - Németországban legalábbis biztosan. (Egyelőre egy fekete alsógatya hirdeti a műhelyünket, aminek a történetéről talán majd később számolok be, ha lesznek képeim). A legenda azonban Magyarországon is terjed, első jelentős egyedi darabunk VIII. Henrik névre hallgat, az elkövető ezúttal én voltam. A nevét onnan kapta, hogy szinte megtévesztően hasonlít a legendás angol királyra. Mi az, hogy nem látod? Mindketten vörösek és roppant kövérek. Na ugye!
A 3 oroszlán az angol királyi címerről származik, a tetjén látható ER felirat meg... Na ki találja ki? Elizabeth Regina I. (ami azt igyekszik kifejezni, hogy a koffer az enyém. Aki nem tudná, a teljes nevem Imelda Elizabeth Green, amiből az Elizabethet a hajdani angol királynőtől örököltem).
Megrendeléseket már felveszünk a következő darabokra! :)

"the thundering waves are calling me home"
In other words, I have arrived home. I haven't written much about the adventures of Germany - since there were not too many. We spent a lot of time in the cellar (especiall on the days when the weather was not so nice), which is a kind of art studio, and we were being artistic. Sometimes Baba was the idea holder and I the creator, sometimes the other way round, but the Babelda Productions label has started to become legendary - in Germany anyway. (Yet our partnership is being advertised by a black pair of underpants, which's story I will tell later, when I have pictures). But the legend is spreading in Hungary is well, our first major product here is named Henry VIII, created by me this time. The name is originated from the amazing similarity between it and the British renaissance king. What, you don't see why? Both are red and very fat. You see?
The 3 lions come from the Royal coat of arms and the ER sign on the top... now who will guess? Elizabeth Regina I. (which tries to tell the fact that the suitcase is mine. For those of you who doesn't know, my whole name is Imelda Elizabeth Green, from which Elizabeth I inherited from the English Tudor Queen).
We are already collecting orders for our next productions. :)

London report no. 6

Attol tartok, az utolso napi reporthoz erkeztem... sajnalatos...
Szoval az utolso nap mar meg se probalkoztunk a Westminsterrel, kulonben is suru volt a program. Delelott a Towerba latogattunk el. Az idojaras, ami tragikus/euforikus szinhazi nap utan jobbra fordult, ismet onmagat adta, az eso hol csoporeszett, hol zuhogott, attol fuggoen, hogy az egiek eppen mennyire sajnalkoztak rajtunk.
Ha az ember eppen nem fogolykent, barkaval megy a Towerba, akkor metroval - vagy tube-bal, ahogy az angolok mondjak - es a Tower Hill nevu megallonal szall le. Ezek utan keresztul megy egy TUTI aluljaron, ahol VIII. Henrik, Beth, Boleyn Anna es egyeb hiressegek portrei vannak a falra festve - csak eppen kortars stilusban. Mindazonaltal folismerhetoek, nekem naaagyon tetszettek.
Rovidke sorbaallas utan bejutottunk az eroditmenybe, ami tomve volt turistakkal. UTALOM a turistakat. Megolik a hangulatot. Hogy a jo eletbe kepzelje az ember a fejet a bard ala, ha kozbe villognak a vakuk? Annal is inkabb villogtak, mert kellokeppen sotet volt az esos ido miatt. Azert vegignyomakodtunk a tornyokon, amik leginkabb azoknak nyujtanak komoly elvezetet, akik a kozepkori angol tortenelemben jartasak - hat ez nem en vagyok (bar mar dolgozunk az ugyon). Az Edwardok es Richardok kozt ingencsak el lehet veszni, de azert a kozepkoi epitmenyek, a kis ablakok es keskeny folyosok valoban nagy elmenyt nyujtanak. Mikozben fol-le maszkaltunk, az jutott eszembe, hogy isteni bujocska-partit lehetne itt tartani, sok a lepcso meg a kis zug, huuuuu, de jol szorakoznank, ha mondjuk egy 30 fos banda kezere adnak az epuletet egy ejszakara.
A hirhedt White Towerben ezuttal a szokasos kiallitas kicsit megcsonkolva volt lathato, ugyanis a mar korabban emlitett Henrik-evfordulo miatt egy masik, sokkal nagyobb kiallitas kapott helyet az epuletben. Henrik panceljait allitottak ki mintegy 3 emeletnyi mennyisegben, allitolag Beth uralkodasa ota nem latott darabokkal kiegeszitve. WOW. Nagyon ott volt, sok informacioval, gyakorlatilag nyomon kovethettuk, ahogy H. evrol evre koverebb lett. :) Ahogy o mondta 500 evvel ezelott: Henry VIII - dressed to kill, ami egyebkent a kiallitas cime is volt.
Ezutan meg a Bloody Tower-be is beneztunk. Nem, ez nem karomkodas (az angolok a "bloody" szot "az a rohadt.." ertelemben hasznaljak), azert "veres", mert allitolag itt oltek meg a hercegeket, III. Richard unokaoccseit. A kiallitott szoveg hosszasan targyalja, kinek is volt erdeke, hogy megoljek a gyerekeket, ebben a tekintetben nem ohajtok allast foglalni, mert meg reszre hajlonak talalnanak (hiaba vagyok onjelolt Tudor kutato es rajongo, Richard nekem szimpatikus fiu...).
Lattuk azt a kamrat is, ahol Sir Walter Raleigh raboskodott. Kicsit meglepett az evszam, amit a feliratokon talaltam, mert ugy tudtam, hogy Beth "favourite"-jai koze tartozott, es nem ertettem, hogy mit keresett a Towerben ezekben az evekben. Kesobb olvastam, hogy noul vette az egyik udvarholgyet, Elizabeth Throckmortont, anelkul, hogy kikerte volna a kiralyno velemnyet az ugyben, amiert egy idore bortonbe kerult. Kesobb Beth megbocsatott neki, de soha ezutan nem voltak olyan joba, mint elotte.
Ugyanakkor Boleyn Anna cellait nem talaltuk meg. A White Towerben kellett volna lennie, ha jol emlekszem.
A Tower utan kulonvaltunk. Neeem, nem azert mert nem birtuk egymast tovabb elviselni. :) Arrol volt szo, hogy Baba egy levelezobaratnoje szinten eppen Londonban volt, es talalkozni akart vele (azelott meg nem lattak egymast) es mivel Laura is nemet, attol tartottam, hogy csak nemetul fognak ugatni en meg szepen mosolygok es csak ulok mellettuk anelkul, hogy egy szot is ertenek. Kulonben is el akartam intezni meg egy par dolgot, ugyhogy megbeszeltuk, hogy a megszokott helyen, a National Theatre-ben talalkozunk 5kor.
Nekiindultam hat, es ne mondjam, a konyvesboltban kotottem ki. A Trafalgar Square sarkan van egy Waterstone's nevu bolt, amit meg a tavalyi utamrol ismertem. Hat, gyerekek, az ott levo Tudor-repertoar olyan nagy, hogy legalabb fel orat alldigaltam a "tortenelem" szekcio elott, hol ezt a konyvet, hol azt emeltem le a polcrol, keptelen voltam valasztani. Vegul 4 konyvvel lettem gazdagabb. :) (Henry VIII - the biography, Innocent Traitor, Elizabeth&Leicester es The kings and queens of England). Ezutan beugrottam meg a Noel Coward szinhazba, hogy leadjam a Calendar Girl-oknek a filmunket. Csak be akartam dobni a portara, de 2 kozoluk pont kint cigarettazott, ugyhogy elbeszelgettem veluk egy kicsit. Nagyon viccesek voltak :)
Vegul a Nationalben kotottem ki, ahol is kiderult, hogy Laura remekul beszel angolul, ugyhogy nagyon jol ereztuk magunkat, egy tea mellett. Annyira megszerettuk, hogy elhivtuk magunkkal estere a Globe Theatre-be, ahova (allo)jegyeink voltak Euripides Helen c. komediajara. A darab naaagyon vicces volt, es meg soha nem voltam elotte a Globe-ban eloadason. Igazan jo kis befejezese volt ez a londoni utnak. Zavaro korulmenyek persze adodtak, pl. hogy a biztonsagiak nem hagytak senkit leulni, a foldre sem. Volt egy par gyerek, akik a masfel ora vegere nagyon faradtak voltak, de azok a gonosz biztonsagiak kozoltek, hogy ha valaki allojegyet vesz, az alljon. Ilyen gond a Nationalben nem volt, nagyon gaznak talaltuk az ilyen viselkedest. A masik gond az volt, hogy kb minden 5 percben elszallt egy repulo a fejunk felett, es mivel ez egy szabadteri szinpad, nem okozott katarzist a nagy repkedes. Allitolag tul kozel volt a Heathrow Airport, de ez az informacio nem javitott sokat azon, hogy szegeny szineszeknek tul kellett harsogniuk a repuloket.
11 korul erunk vissza a hostelba, ahol egy fiatalember a kulcsainkat kerte. Nem ertettem ezt az uj biztonsagi intezkedest, de azert megmutattam. Aztan a fiatalember a kint ucsorgo lanyhoz kezdett beszelni - magyarul. Gondolhatjatok, azonnal beszedbe elegyedtunk es osszebaratkoztunk, addig-addig, hogy a fiucska felajanlotta, hogy a kov. reggel (hajnalban) kivisz minket a repterre kocsival kicsit olcsobban, mint ahogy eredetileg mentunk volna. Akadtak persze gondok, mert az elso metro tul keson indult, nekunk mar reggel 5kor ki kellett volna lepnunk. Tovabba, mivel a konektorok nem mukodtek es a mobilok lemerultek, nem tudtuk, hogy hogyan ebresszuk fel magunkat az ejszaka kozepen. Szoval este 11kor meg nem tudtuk, hogy a kov. hajnalban lekessuk-e a repulot, ugyhogy ez az ajanlat nagyon pozitivan ert mindenkit, gondolom Alexet is, aki 35 fonttal lett gazdagabb.

Huseges olvasoimnak koszonom, hogy vegigolvastak a firkalmanyaimat Londonrol, es mindezert jutalombol feltettem egy par fotot a photobucket-ra. Nemelyiket el kell forgatni, de ez senkinek nem okoz gondot ugyebar :) ime: http://s293.photobucket.com/albums/mm43/imeldagreen/2009%20Babelda%20summer/

London report no. 5

Hetfo, reggel 9. Eredetileg ugy gondoltuk, hogy ha mar ingye nem, legalabb penzert benezunk a Westminsterbe, de hat megint sikerult elaludni. Ezzel be is fejeztuk a probalkozast, hogy oda eljussunk, azzal a felkialtassal, hogy ami nem megy, azt nem kell eroltetni.
Egyebkent nem lett volna olyan komoly gond a a reggel 9 ora, a dolog abban gyokerezett, hogy aznapra egy windsori kirandulast terveztunk, estere viszont mar Londonban akartunk szinhazba menni. Nem, ezuttal nem a Phedre futott, hanem a Noel Coward Theatre-ben a Calendar Girls c. musical. Ha valaki figyelemmel kiserte eddigi palyafutasunkat, akkor emlekezhet ra, hogy Calendar Vegetables cimmel mi is megrendeztuk ugyanazt a tortenetet. Mar a kisujjunkban volt a film, es mikor elozoleg kiderult, hogy egy szinpadi valtozatot is keszitettek, egyetertettunk abban, hogy ez kihagyhatatlan.
Ugyhogy be kell vallanom: Westminster Abbey az iden nem volt.
Helyette Paddington pu. fele vettuk az iranyzekot, ami egy kicsit komplikaltta sikeredett, ugyanis nehany metromegallo atepites miatt le van zarva, de ezt egy kedves noi hang kozvetlenul a megallo elott mondja be, ugyhogy halovany fogalmad sincs, hogy hol fogod ismet meglatni a napvilagot. De az is megeshet, hogy Baba tajekozokepessege mondott csutortokot. En ezalatt az ut alatt egy sms-nyi karakterben probaltam osszefoglalni az addigi esemenyeket, es hagytam, hogy a karomnal fogva vonszoljanak. Szerintem legalabb 40 percet utaztunk, csak hogy a Paddingtonra erjunk. Sajnalatos modon, 16.50-ig nem tudtunk varni, bar igazan kivancsi lettem volna az elmenyre. Helyette olyan 11 korul felultunk egy vonatra, ami leginkabb egy metrora hasonlitott. Meg kell mondjam, a British Rail Service kiabrandito. Na nem mintha nem lenne tiszta meg rendes, egyszeruen csak nem ugy erzed magad, mintha vonaton ulnel. Semmi vonat feeling. A jo Poirot-Miss Marple-vonatoknak annyi.
Az ut Windsorig kb egy ora lehet, egy Slough nevu megallonal at kell szallni, de ez nem okoz gondot, csak mondjuk a jarokereteseknek, mert olyan 5-6 perced van az egyik peronrol a masikra erni, feluljaroval, mozgolepcso/lift nelkul. Amugy az sem gond ha lekesed, mert Slough es Windsor kozott olyan fel orankent jar a vonat. Ja, es ha mar feluljaro, az angolok imadjak a lepcsoket. Gondolom teljes lelki nyugalommal bevezethetik, hogy az utazas 65 ev felett ingyenes, mert ugyse tudja egy 65 ev feletti sem igenybe venni, akik meg igen, azoknak a szama olyan elenyeszo, hogy a londoni kozlekedesnek meg se kottyan. Mozgolepcso nagyon keves helyen van, ha valami, akkor egy 50 szemelyes lift, ami fol-le szaladgal a neppel, de amig a liftig elersz, addig is kb 600 lepcsot maszol meg, foleg nagyobb metromegalloknal. Gondolom azert, mert Londonnak 12 metrohalozata van, amik nyilvan nem egy magassagban kozlekednek. Mindenesetre a metrozast komoly sporttevekenysegnek lehet elkonyvelni.
Windsor egy kis varos, aminek a kozepen all a kastely/var, ahogy nevezzuk, egy nagy fallal korulveve. Elmeletileg a hivatalos kiralyi lakhely, a nagyokosok szerint sokan azert jonnek, hogy egy pillantast vessenek az oreg Lilybeth-re, de a mi kirandulasunkkor azt hiszem, pont Balmoralban voltak. Nem utasitottunk volna vissza egy teat odaat Skociaban, de ennyivel az angol kiralyi csalad meg ados maradt nekunk. Helyette megnezhettuk a "State Apartments"-nek nevezett szobakat, ami altalaban hivatalos szemelyek fogadasara es turistaknak van fenntartva, tovabba Mary kiralyno babahazat, es a St. George Chapelt, ahol VIII. Henrik van eltemetve sok kollegajaval egyetemben. Szegeny oreg Harryt eloszor meg se talaltuk, mert nem valami nagy kriptaban van. Mikor mar az exit fele kozeledtunk, mondtam, hogy kezdezzuk meg, ugyhogy egy kedves holgy elarulta: "valoszinuleg atesetaltak rajta". Es valoban: egy padlolap alatt van Jane Seymourral egyutt. A kapolna egyebkent nagyon szep, engem a Westminster-beli "Lady Chapel"-re emlekeztetett, ami nem is csoda, mert azt VII. Henrik epittette. A mennyezet kulonosen szep, talan keso gotikus stilusban epulhetett, de (sajnos) nem vagyok muveszettortenesz, ugyhogy nalam okosabbak rakereshetnek az interneten es megaszondhatjak, hogy igazam van-e.
Mary kiralyno babahaza eeedes kis (nagy) darab. Gyakorlatilag egy miniatur kastely (mivel tobb emeletes, egy allo embernel nagyobb) es tokeletes reszletesseggel van berendezve, meg villanyvilagitas is van, szerintem meg a vizcspbol is folyik a viz, bar ezt nem probaltuk ki. Nem mintha lehetett volna, egy nagy uveg alatt tartjak az egeszet, de csaladom egy bizonyos tagja valoszinuleg fejen allt volna oromeben ha lathatja. Neki rakom be ezt a kepet.


Egyebkent aki nem tudna, VIII. Henrik tronra jutasanak 500. evfordulojat uljuk, es ennek tiszteletere eleg sok extra kiallitast tartanak Anglia-szerte. Windsorban is volt egy, ugyhogy legnagyobb oromomre eredetiben lathattam egy jo par festmenyt a nagy Harryrol meg elhiresult felesegeirol es kortarsairol. Egyeb informaciok is felszinre kerultek egy bizonyos Mary Rose nevu hajorol, amit akkoriban epitettek es hasznaltak, de elsullyedt es csak a 20. sz. soran emeltek ki.
Mindezen latnivalok eleg sok idot emesztettek fel, ugyhogy 5 korul meg beultunk egy Evening Prayer-re abban a remenyben, hogy esetleg hallhatjuk a St. George Chapel korusat (nagyon pozitiv elmenyeim voltak ugyanis az anglikan szertartasokrol meg a tavalyi evbol, amikor Canterbury-ben vettem reszt egyen), de ebben csalodnunk kellett. Valoban csak egy esti imadsag volt.
Kicsit elpilledve utaztunk vissza London fele, de mivel az ido ugy latszik elhuzodott, valahogy ismet oda jutottunk, hogy futottunk a szinhazba. Komoly tapasztalattal rendelkezunk mar ilyen teren, hogy hogyan erjunk a varos egyik vegebol a masikba 15 perc alatt egy szinhazi eloadas kedveert. Persze a dolog ironiaja az volt, hogy pont 3 perccel 8 elott erkeztunk, amikor is minden csondes volt a szinhaz kornyeken es amikor a muveszbejaronal erdeklodtunk, kozoltek, hogy aznap nincs is eloadas. Na, a Babelda-hugom megint nagyot alakitott, mikor kinezte, hogy mikor jatszak a darabot. De ha mar ugyis a kozelben vagyunk es van egy szabad estenk: igyunk meg egy teat a National-ben az elmult napok emlekere :)

London report no. 4

Elnezest a kiesesert, az az esemeny akadalyozott meg az irasban, hogy 20 eves lettem. Szoval akkor folyt. kov.:
Vasarnap, ezuttal reggel 10. Ugy tunik, hogy semmilyen koltozkodes, augyudorges, es mas hostel-zajok nem akadalyoztak meg abban, hogy ezuttal elaludjuk a Westminster-beli istentiszteletet. Ha jol emlekszem 10re kellett volna odaerni, ehelyett akkor nyitottuk ki a csipainkat. A vegzet valoszinuleg nem akarta, hogy ellatogassunk oda. Nagy nehezen vegre osszekaszmolodtunk - es ha meg nem lett volna eleg a festmenyekbol - a National Portrait Gallery-ben kotottunk ki. Persze az egeszet nem jartuk vegig, oriasi, es persze csak akkor van ertelme, ha az ember tudja is, hogy kiket lat. En mar tavaly jartam ott, akkor a Tudorokat meg a kortarsakat neztem vegig. Most is a Tudorokkal kezdtunk es nagy elegtetel volt, hogy 1-2 fazon kivetelevel gyakorlatilag mindenkit tudtunk, hogy kicsoda. Nagyon fess nepek voltak azok akkoriban, meg akkor is, ha a kiralynojuk hagyott nemi kivannivalot maga utan (az orra merete tekinteteben legalabbis mindenkeppen). A Tudorok utan probaltunk sorban haladni, de nekem kicsit osszefolytak a dolgok megint, pontosabban a Tudorok es a Gyorgyok kozott halvany gozom sincs, hogy mi tortent. Utana viszont megint elegge kepben voltunk, az irokat es gondolkodokat illtoen legalabbis. Sajnos valahol a 19. szazad kozepen lejart a rendelkezesre allo indonk (ez csak annyit jelent, hogy keson erkeztunk az alomkor miatt es mas programunk is volt, az ember addig marad odabent, ameddig kedve szottyan, foleg, hogy ingyenes a bemenetel), ugyhogy a 20. sz. meg a kovetkezo latogatasomra var. Pontosan nem emlekszem, de szerintem az ebed megint teljesen kimaradt, mint rendesen. Egyaltalan az etkezeseket eleg bizarrnak lehet nevezni, mar amikor megtartottuk oket egyaltalan. A melypont ezt illetoen az elozo nap volt, amikor reggelin kivul mast nem is ettunk. Nem, nem smucigsagbol kifolyolag, egyszeruen igy adodott es kesz. Az ember nem rohangalhat kaja utan, amikor annal sokkal fontosabb dolgok szolitjak.
Nahat, a Nat. Portrait Gal. utan - a valtozatossag kedveert - a Nationalbe mentunk, ezuttal az un. "Backstage tour"-on vettunk reszt. Ez egy fajta kulisszak mogotti tura vezetessel meg miegyebbel, nagyon erdekes volt, mert igy vegre nem csak a Lyttelton Theatre-t lattuk, hanem a masik kettot is. Az Olivier pl. dobbenetesen nagy, es egy gorog szinhaz mintajara keszult. Lattunk diszleteket, ruhakat, a szinpadokon pedig hang es vilagitas probakat tartottak. Poenkodtunk azon, hogy nyugodtan leszakadhatnank a csoporttol es "eltevedhetnenk", hogy aztan veletlenul pont Helen oltozoszobajaban kossunk ki, de a nagy helyzet az, hogy mindenfele idezojel nelkul tevedtunk volna el. Az egyik szarny - igy elso latasra - pont olyan, mint a masik, ugyhogy lehet, hogy este 8ig se talatuk volna meg a keresett szobacskat.
Ne mondjam, a backstage tour utan megint elcsiptunk egy delutani Phedre-t. Egyebkent erdekes dolog 3x ugyanazt a darabot megnezni, mert az ember mindig masra figyel. Eloszor meg van dobbenve, hogy hu, itt van, meg persze a sztorira figyel, masodszorra a jelmezre es a testbeszedre, harmadszorra meg a nyelvi finomsagokra. Szerintem barkinek, aki kritikat ir egy darabrol, minimum haromszor meg kene neznie azt, amirol ir, es akkor nem fog annyi marhasagot osszehordani, mint amennyit a sajto gyakran megtesz. Ha hazaerek utananezek a Phedre kritikaknak, kivancsi vagyok, hol egyezik a velemenyunk es hol nem.
Na persze, az elozo napi esemenyektol verszemet kapva ismet a lepcso aljaban uldogeltunk egy sort, de Helen neni most a masik oldalon ment ki. Sasszememnek koszonhetoen azert nem tevesztettuk el. Ugyanaz a kek ruha volt rajta, meg piros taska, es eppen a liftbe setalt be, mikor eszrevettem. Erre mi le a lepcson (a parkoloba). Odalent o ki a liftbol. Mi be a liftbe (minket nem vett eszre). Fel a foldszintig, aztan futas a melygarazs kijarata fele. A stage door elott ismet kisebb tomeg varakozott, es megveto-csodalkozo tekintettel neztek a 2 idiotat, akik rohannak a sarok fele. Par perc es mar jott is az oreglany, egy bordo kisse oregecske kocsiban. Csak semmi Ferrari. Nagyon helyes.
Azert alltunk a sarokra, mert tudtam, hogy ott elsobbseget kell adni, tehat majd megall es korulnez. Korul is nezett. Eloszor balra, aztan... jobbra, es akkor ott lathatta a 2 idiotat, akik nagy vigyorogva integettek neki. Nyilvan nem sok fogalma volt, hogy kik lehettek, de az illem megkivanta, hogy kedvesen mosolyogjon es visszaintegessen.
Ugy mellesleg: vezetes kozben kavet szurcsolgetni nem legalabb olyan veszelyes, mint mobilozni? Csak eszembe jutott, hogy ha valaki kavezik, integet, meg mosolyog, azutan, hogy 2 orat ordibalt a szinpadon, akkor mennyi energiaja marad arra, hogy a forgalomra figyeljen? Mindegy, engem ez nem erint :)
Mindezen elmenyek utan egy kellemes esti setara indultunk a Covent Garden varosreszben (odaig gyalog mentunk, csak at kell menni egy hidon, 15 perc seta az egesz), boldogan hehereszve, sot, karorvendoen rohogve mindazon szerencsetleneken, akik meg akkor is a muveszbejaronal varakoztak. A Helen-elmenyek ezzel le is zarultak - nem ugy a National Theatre elmenyek. Akarhova indultunk, valahogy mindig ott kotottunk ki, teazgatva, pihengetve. Tenyleg a masodik otthonunk lett. De errol majd maskor meselek :)

London report no. 3

Ismet korai keles. A szokasos reggeli rutin utan meg remenykedtem abban, hogy esetleg a reggeli nem minden nap ugyanaz, es hogy talan elkerulhetem a lekvart, de tevedtem. Hala az egnek elozo nap egy adag szalamival gazdagabbak lettunk, ugyhogy a lekvart megis megusztam, de azert kiralyi reggelinek megsem volt nevezheto a dolog.
Aznap a delutani eloadasra volt jegyunk, ezuttal nem allojegy, meg marciusban foglaltuk, ugyhogy a delelott szabad volt. A Temze deli partjan indultunk hat setara, atsetaltunk Southwark Bridge-en, majd jobbra fordulva a Globe Theatre-hez ertunk. Mar elore kineztunk egy darabot, amit a kirandulas legvegere terveztunk, ugyhogy ha mar ott voltunk, megvettuk a jegyeket. Ismet smucig turista modjara allojegyeket, Euripides Helen c. komediajara. Stilusos, nem igaz? Shakespeare Globe-jaban gorog darabot nezni... Egyebkent eleg Euripides-hangulatban voltunk, ugyanis igaz, hogy a Phaedrat Racine irta, de az eredeti tortenetet Euripides jegyezte le Hyppolitos cimmel (aki nem hiszi, jarjon utana).
Mivel a National fele a Tate Modern pont utba esett, beugrottunk oda is. Gondolom sokaknak nem lesz meglepi, ha azt mondom, hogy nekem ez nagyobb elmeny volt, mint a Nat. Gal. Nagyon szeretem a modern kepeket, es a legtobbjukkel eddig meg nem talalkoztam, ugyhogy igazi kis cult kirandulas volt ez. Az epulet eleg nagy, de eltevedni nagyon nem lehet, van terkep meg a security is roppant segitokesz. Jol emlekszem, hogy ez volt regen a Pink Floyd gyar? Csak ahogy ott jartunk, beugrott, de lehet, hogy tevedek... tudom, hogy valami kiallitohazat csinaltak belole...
Na ne mondjam, kepek ide vagy oda, azert Helen (Mirren, nem Euripides :)) ott lebegett a levegoben, ugyhogy fel 2 korul mar a National korul lezengtunk. Nagy oromomre megint nem mi voltunk az egyetlenek es hamarosan baratsagba is keveredtunk egy ausztral leanyzoval. Masok is varakoztak ott, de nem mindenki olyan szoialis, mint egyesek :) Ne mondjam, Helen neni ismet kocsival jott, es nekem mar kezdett gyanus lenni, hogy erdemes-e a Stage Door felirat alatt alldigalni (kesobb uldogelni). Aztan elerkezett a 3 ora, ugyhogy bemasztunk a helyunkre, ami meglepoen jo helyen volt. Igaz, nem a foldszinten, hanem az emeleten, de az elso sorban, majdnem kozepen. Nagy elmeny volt, Helen vegre nem bolha meretu volt, mondhatnam meg a pici rancokat is lattuk a tavcsovel. Bizony, ez a szinhaz nem tul nagy, ugyhogy a mi helyunk egeszen kivalo volt. Legnagyobb meglepetesemre 2 magyar lany ult mellettem, akikrol kiderult, hogy szinten eleg Helen-buzik, de azert annyira talan nem, mint Babelda. Kesobb a Stage Door kornyeken lattam oket, de nem voltak tul kitartoak.
A darab utan egy kellokeppen "miserable" 2 ora kovetkezett. Kozvetlen a darab utan meg talalkoztunk az ausztral lanykaval, meg egy angol nenikevel is osszehaverkodtunk, Dominic Cooper-rol mar ne is beszeljunk (DC Hyppolitos-t alakitja, leginkabb a Mamma Mia . filmbol ismerhetitek), meg persze egy imadnivalo angol securityrol... A dragon-lady-vel is megint nemi baratsagtalan kapcsolatba kerultunk, de a security megnyugtatott, hogy a banya mindenkivel ilyen "harsh". A vegen nagyon kezdtem unni a dolgot, haragudtam is az oreglanyra, amiert igy megvarakoztatja a nepet. Ja, uzenetet is kuldtunk neki, ugyanis a cast osszes tobbi tagja hasznalta az ajtot, ugyhogy az egyiket elcsiptuk, hogy szoljon mar be a primadonnanak, hogy varakoznak ra. De nem tortent semmi, hacsak az nem, hogy elert minket a londoni idojaras, esett az eso, es fagyos hideg volt. Mire az esti eloadas kezdodott, mar a National Cafe-ban ucsorogtunk, vegre egy normalis teat szurcsolgetve.
Ugy dontottunk, hogy Helen kap meg egy utolso eselyt, aztan ha most nem futunk ossze, akkor "you can kiss my ass, goodbye". A National Theatre-t ugy kell elkepzelni, hogy a szinhazakon kivul van egy nagy elotere, ahol kisebb koncerteket tartanak, sofak vannak kirakva, az emberek kavezgatnak es beszelgetnek, ugyhogy tovabbi 2 orat (amig az esti eloadas tartott) ucsorogtunk egy zold kanapen. Ezalatt az ido alatt meg egy baratot szereztunk, egy masik biztonsagi ort, aki mar az elozo naprol ismert bennunket, es beszedbe elegyedtunk vele. O aztan megjegyezte, hogy Helen altalaban ezt es ezt a lepcsot hasznalja, ugyhogy ha mindenkepp latni szeretnenk, akkor itt es itt nezelodjunk "de persze az is lehet, hogy ma nem ezt fogja hasznalni". Nana. Verszemet kaptunk az otlettol, ugyhogy annak a bizonyos lepcsonek az aljan uldogeltunk mar 10kor, mikor vege lett az eloadasnak. Es ami kesik nem mulik, mintegy 40 percnyi turelmetlen varakozas utan egyszercsak elslisszolt melletunk egy alak kek ruhaban, piros taskaval, es ahogy a forduloba ert, meglattam a profiljat. Na azt az orrot 1000 kozul is fel lehet ismerni. En legalabbis biztos, hogy felismerem. De sajnos a hangomat teljesen elvesztettem, ugyhogy csak arra futotta, hogy a Babat bokdossem, aki hala az egnek kicsit tobb lelekjelenlettel rendelkezett, es egy "Excuse me"-val megallitotta Helen nenit. "Sorry, I'm going" mondta o. De Baba addig addig mondta, hogy csak megallt, ugyhogy elgagyoghttuk, hogy "happy belated birthday" meg hogy egy kis aprosagot is hoztunk neki (errol majd kicsit kesobb kuldok kepet, naggggyon poen dolog...) erre o "aaah, you are the girls from Hungary, right?" Hat ja. Right... szoval tudtad, hogy itt vagyunk, ven banya. Nem okozott lelki furdalast kozolni vele, hogy ropke 9 orat vartunk arra, hogy lassuk. Ezen azert kicsit fennakadt, szerintem, mondta hogy jaj de sajnalja, meg kezet fogott velunk (2szer is!), ugyhogy kozelrol is megszemlelhettuk azt a nagyon cool tetkot ott a bal kezen (amit egyszer indianok tetovaltak ra, amikor reszeg volt... hihi) es vegul suru "thank you"-k kozepette tavozott. huuuuu... na a "side effect"-ekrol inkabb nem kozlok informaciokat, mivel mar igy is mindenki bolondnak nez, ugyhogy nem erositem itt a hatast. juuuuuuuuuuuj, azert nagggyon durva volt, nem hittem volna, hogy ez valaha is bekovetkezik, foleg az elozo nap esemenyei utan. Gondolom igy, hogy ennyire nehezkesen ment, meg nagyobb elmeny volt. Oriasi vigyorral a szankon, remego terdekkel masztunk el a mteroig, el a muveszbejaro elott, kajanul nevetve az ott varakozokon. Azt hiszem a 100 wattos vigyort meg az agyban sem lehetett letorolni a szamrol.

Aki esetleg nem kepes felfogni, hogy miert irok ennyit Helenrol meg a Phedre-rol, vagy hogy miert neztuk meg a darabot vegul 3szor (meg a kov. nap is) annak ajanlom az alabbi videot megtekintesre. Epidaurosban is eloadtak, es valami nagyon jo fej rajongo keszitett nehany kaloz felvetelt. Ime:

London report no. 2

Reggel 8, nagy joves-menes a szobaban. Nem is nagy baj, ha mar az ember ilyen messzire jon, nem aludni akar. Meg pizsamaban, felfedezokorutra indultam a pinceben (ugyanis a szobak odalent voltak), megkerestem a budit meg a zuhanyozot. Mindketto "megfelelt" osztalyzatot kapott, es nem kis meglepetesemre meg a zuhanyozoban sem volt dugo, leven vagy 50 zuhanyfulke (fuggonnyel). A reggelit illetoen nem voltak nagy remenyeim es ez be is jott. Toast, valami trutymo, amit ok ugyan lekvarnak neveznek, de szerintem vizen, liszten, nemi cukron es piros szinezeken kivul nem sok minden volt benne, tovabba corn flakes, tej, tea es egy ujabb meghatarozhatatlan folyadek, ami kave nevre hallgat.
Fel 10re mar a metronal voltunk. A megallo mintegy 3 perc gyalog es fel perc futasnyira volt, abszolut tokeletes helyen (Russel Square megallohely, Piccadily line, akinek ez mond valamit). Ugyan a Westminster Abbey fele indultunk, a helyszinen Babamnak is leesett, hogy NEM vasarnap van, ugyhogy istentiszteletre nem megyunk - jo turista modjara ugyanis kieszeltuk, hogy majd a "service"-re megyunk, mi aztan nem fizetunk a bemenetert. Baba azonban, mikor elozoleg az interneten vizsgalodott, meg volt gyozodve, hogy aznap vasarnap van. Ez ugyan egy picit uresjarat volt, de hat annyi baj legyen. Kis tanakodas utan ugy dontottunk, hogy korulnezunk a National Theatre kornyeken, kinezzuk a muveszbejarot meg hasonlok. A Nemzeti a Westminstertol kb 20 perc setanyira van, az ember atsetal a hidon, el a London Eye alatt. Maga az epulet egy nagy beton hodaly, de a het vegere a masodik otthonunkka valt, ugyhogy nagyon megszerettuk :)
Elso utunk a Theatre Shop-ba vezetett, nagy boldogsagunkra RENGETEG Helen-holmit kinaltak fel. Be is vasaroltuk azonnal az osszes letezo Phedre (Phaedra) anyagot. Akinek eddig meg nem esett le: Helen Mirren, Dame of the Brittish Empire Racine Phaedrajanak foszerepeben tundokol iden nyaron a National Theatre-ben. Szoval, a shop utan tovabbi felfedezesek kovetkeztek, mint pl. Stage Door, stb, de mindennek keves eredmenye volt, leven de. 11 orakor nem sok minden tortenik odabenn.
Tovabballtunk hat, a National Gallery-be, ami nekem az elozo kirandulaskor kiesett ido hianyaban. Hat kepek... Sok szep, de egy ido utan az ember szeme elott mar osszefolynak a dolgok, ugyhogy nem is mentunk teljesen vegig. Arnolfini hazaspar, Van Gog, egyebek. Itt koltottuk el szereny ebedunket is. Kicsit faradtan - es kellokeppen stresszben az elottunk allo szindarab es talalkozas miatt - tovabb leptunk a Victoria & Albert Museumba, na hat az egy csucs. Az egyetlen sajnalatos dolog az volt, hogy 6.30kor zartak es nekunk csak egy orank maradt arra, hogy korbeszaladjunk, de ezt mindenkinek javaslom, aki Londonba latogat. Isteni gyujtemeny ruhakkal es hangszerekkel, gyakorlatilag minden korbol, es a legjobb az, hogy foglalkoztatjak is a nepet. Ez azt jelenti, hogy felprobalhatod a krinolint, belenyulhatsz a pancelkesztyube, szoval sajat magadon tapasztalhatod, hogy milyen is volt akkor. A kedvencem Erzsebet kiralyno (jovoben feltehetoen csak Beth-kent fogom emlegetni az oreglanyt) virginalja volt, aminek a hangjat meg is lehetett hallgatni (na nem mi jatszottunk rajta, persze).
Mire a V&A zart, en mar majdnem osszerogytam a faradsagtol, es Baba labat is kiette a cipo, ugyhogy haza indultunk. Otthon a szoba ures volt, kis olvasasba fogtunk. Fel ora sem telt el, mikor Baba egyszer csak hangosan kezdett olvasni a Nemzeti programfuzetebol: "Az eloadasokra 5 fontert allojeggyel is be lehet menni. Milyen nap van ma? A, igen, szoval ma 8tol van eloadas. Hany ora is van? 7. 15. Na akkor indulas" Azt hiszem bekerulhetunk a Guinnes rekordok konyvebe, ha azt mondom, hogy a Russel Square-tol 20 perc alatt a National jegypenztarahoz ertunk. Mivel nemi indulas elotti keszulodes is szukseges volt (tavcso, legyezo), igy pont 4 perccel 8 elott erkeztunk, es 2 perc mulva mar a Lyttelton Theatre kakasulojen alldigaltunk. Felreertesek elkerulese vegett: a NT-ben 3 szinhaz kap helyet, igy egyszerre 3 eloadast tudnak tartani. Az Olivier, a Lyttelton (amiben a Phedre fut) es meg egy, amit elfelejtettem.
Szoval Phedre: jajjj, gyerkocok, HIHETETLEN volt!!! Tokeletesen ertheto angolsag, Helen gyakorlatilag csak oltozni lep le a szinpadrol, de az egesz produkcio isteni. Eloadas utan egyfajta transzban acsorogtunk a Stage Door elott. Mivel a taxizas nem olcso mulatsag, ugy dontottunk, hogy max 11ig varunk, es addig semmi sem tortent. Illetve, mondhatjuk, hogy osszeismerkedtunk a kesobb "dragon-lady"-nek nevezett portas holggyel, aki roppant kimerten es baratsagtalanul kozolte a kint varakozo nepseggel (nem mi voltunk az egyetlenek ugyanis), hogy Helen a melygarazson keresztul tavozott. Hat igen, kellemetlen dolog ez a melygarazs, hat meg az, hogy mennyi kijarat van azon a nyamvadt epuleten...
Talan egy picit csalodottan, de azert boldogan bujtunk agyba, hogy egy ujabb nagyon rovid ejszakat toltsunk a pinceben.

Budpest/London - report no. 1

Jo reggelit. Nemetorszagbol jelentkezem, tegnap erkeztunk vissza a civilizalt vilagba, ahol mar internet is letezik, ugyhogy megoszthatom a vilaggal fantasztikus elmenyeimet. Mivel sok idom nincsen, ezert csak 1-1 naprol kuldok beszamolot (es ez talan egy pici reklam is, hogy surubben latogassak az oldalt a kedves rajongoim :)) Tehat, nap 1:
indulas Szegedrol. Hajnal... eredetileg 7kor indultunk volna, de a reggeli ebreszto csak fel 8kor erkezett - el lehet kepzelni, hogy ezutan mikor indult a csapat. 5en utaztunk Pest fele, a pereputtyom ugyanis Ausztriaba indult kalandturara es mivel utbaejtettek a fovarosunkat is, beramoltak a Babelda novereket is a kocsiba. Ezt szo szerint kell erteni, ugyanis rettentoen tomve voltunk ebben a masfel oraban... sok borond, hatul a labak helyen is kofferek, a kezi fek helyen meg labak. A multifunkcionalis sofor (apa) olykor meg labmasszazst is tartott :)
Pesten minket lecsereltek a nagyanyora, Mayara, es a csalad folytatta utjat a labanc-land fele, a Babelda noverek pedig Pesten igyekeztek eltolteni egy napot a forrosagban. Tartalmasnak csak mersekelten mondhato 24 ora kovetkezett, ugyanis nem nagyon birtuk ravenni magunkat, hogy kimozduljunk a hus lakasbol, de vegul csak elvanszorogtunk a Muzeum Antikvariumba (ez az en Mekkam, es muszaj volt megmutatnom Babanak) utana pedig a varba, ahol ismet a Labirintusban kotottunk ki. Ismet, mert 2 (3?) evvel ezelott mar jartunk ott, de fel kellett eleveniteni a kedves emlekeket, nem is beszelve a kellemes husrol, ami a fold alatt vart rank. Minden esetre kieheztunk a londoni idojarasra.
A gepunk este 8 korul indult, es mar jo idoben kint voltunk a repteren. Az ut sok uj elmennyel nem szolgalt, ha csak azt nem szamitjuk, hogy meg soha nem utaztunk repulon egyutt. Igen csak bosszanto volt azonban, hogy mar kesessel indultunk, arrol nem is beszelve, hogy mennyivel erkeztunk... Ez egy kicsit keresztul huzta a szamitasokat, ugyanis lekestuk az utolso buszt, ami bevitt volna a varosba. Kb. fel 12kor ultunk fel a Gatwick Express-re, utana pedig taxiba vagtuk magunkat. Mintegy hajnali fel 2re ertunk a hostelbe. Nem, nem utottem, felre, valoban hostel es nem hotel, egy 7 agyas, koedukalt szoba, minimalis komforttal. Ez persze az ilyen elszant taborozokat, mint mi, nem zavarja, csak mondjuk a szobatarsak nem dijazzak, ha az ember az ejszaka kozepen kezdi el felhuzni az agynemujet egy 12 m2-es szobacskaban, 2 fejlampaval felszerelkezve. Amugy 2 db 2 emeletes es 1 3 emeletes agy allt a szobaban, mindegyik elhuzhato fuggonnyel, ugyhogy igazan nem panaszkodhattak. Egy nagyon rovid ejszaka kovetkezett, aminek reggel 8 korul lett vege - de a folytatasrol majd a kozeli jovoben tudositom az erdeklodoket :)
A kepekrol annyit, hogy meg sajnos nincsenek a gepen, de nemsokara azokkal is szolgalok. Udvozletem piciny otthonomnak.