Most fejeztem be ezt a könyvet, magyarul úgy szól, hogy "A boszorkány - a Gonosz Nyugati Boszorkány élete és kora". Akinek még nem rémlik, ez a boszorkány Elfaba, a zöld bőrű gonosz az Óz a csalók csalója c. műből (öö.. vagy csodák csodája..? neeeem..). A képet egy nagy plakáton láttam meg a Deák téren, és mikor kicsit utánanéztem az interneten, tudtam, hogy el kell olvasnom ezt a könyvet. Mindig is érdekelt, hogy hogyan látja egy gonosz mostoha vagy boszorkány a helyzetet, mi ugyanis valahogy mindig a királylány vagy szegény legkisebb fiú szemszögéből olvasunk mesét, és mikor ezek a gonosz lények megbűnhődnek, végre helyreáll az erkölcsi rendünk. De valóban így van ez helyén? Vajon a Hamupipőke mostohája nem azért küzd-e, amiért minden anya küzdene, nevezetesen hogy a saját édes lányai érvényesüljenek a mostohalányával szemben?
Valószínűleg magát az Ózt is újra kellene olvasnom, hogy tényleg lássam mindkét oldalát történetnek (néhány apró részlet kiesett), de érdekes felvetésnek találom, hogy a varázsló Ózban tulajdonképpen kegyetlen diktátor, aki minden erejével igyekszik elnyomni az Állatokat (az Állatok az állatokkal szemben beszélő, érző lények, akiket a varázsló az állatokkal kíván egy osztályba sorolni). Célja elérése érdekében az erőszaktól sem riad vissza, ebben a Vihargárda van a segítségére. Igazság szerint ezeket olvasva ilyen Rákosi-rendszer utánérzésem támadt. A könyv egyébként más érdekes kérdéseket is felvet lélek létezéséről, illetve a vallás szerepéről az ember életében.
Ugyanakkor a szöveg borzasztó, gyakorlatilag olvashatatlan. Szerintem a fordítás is pocsék, de gondolom az eredeti szöveg sem lehet túl különböző, ha csak ezt tudták kihozni belőle. A rengeteg mélyen szántó kérdés és felvetés nem kerül megválaszolásra, a karakterekben sokkal több van, mint amennyit a szerző elárul. Hiába szólt a történet Elfabáról mintegy 400 oldalon keresztül, ahogy haladtam előre, a személyisége egyre távolabb került. A viselkedése egyre kevésbé volt megmagyarázható, a lélekrajzok pedig végig kicsit gyengécskére sikerültek, szerintem. A könyv befejeztével is csak valami frusztráció és komorság maradt bennem - tény, hogy ez a könyv végig nagyon komor. Szerintem egy jó 10 évnyi munka hiányzik még belőle, hogy kis remekmű legyen - az is elképzelhető, hogy 400 helyett 800 oldalas lenne, de megérné.
(Úgyamúgy Londonban már kasszasiker az ebből készült musical, kíváncsi vagyok, eljut-e egyszer hozzánk is...)
